Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1961-08-01 / 8. szám

Sfö ! DERŰS ! PERCEK uV \/ \ A/ S A A A A / V \ A AAA A A.A A AA Ä AAÄAA A A A'A' A A. A A A DIVAT BOLONDSÁGAI Mert ilyenek is vannak. Jószerenese, hogy hölgyeink mégsem követik mindenben a közmondást: csinálni kell, viselni kell, nehogy elmaradjunk a divattól. De sokban követik. Nem nézik, hogy nem szép, nem nézik, hogy alkalmatlan, sokszor kényelmetlen, megszéditi őket a divat hamelni patkányfogója. Az őrület valamikor régen a “bukj el szoknyával” kezdődött. Ezzel kapcsolatban két tragikomikus esetnek magam is szemtanúja voltam. Berobogott a gyorsvonat a karczagi állomásra, őnagysága fel akar szállni, a kupé lépcsője elég magas, a szoknya bukj el szoknya, se- hogyse sikerült a felszállás. A málházó, az öreg Bosnyák csak biztatja: tessik neki szaladni naccsága, majd látván, hogy a vonat mindjárt itt hagyja a hölgyet szoknyástul együtt, odaszaladt, ölbe kapta s úgy fel- teljesitette őnagyságát a vonatba, csak úgy nyekkent. A másik esetben jövök haza a gyorsvonattal, a folyosón sirdogál a divatos hölgy. Kérdezem: mi baja asszonyom, segithetek valamiben? Már most nem — volt a válasz — most már mindegy. Kisújszálláson akar­tam leszállni, de ez az istenverte szoknya nem enged nagyobb mozgást. Háttal iparkodtam lefelé, amikor ott egy udvarias ember, azt hívén, hogy fel akarok szállni, a lépcső feléről visszanyomott a kupéba. ★ ★ ★ A jó múltkoriban az egyik francia képes lapban láttam az uj divat­kreációt. Egyik hires revüsztár mutatta be, aki orrában szájon alul érő arany karikát viselt. Azóta is biztatgatom az ismerős hölgyeket: tessék utánozni, nehogy elmaradjanak valahogyan a divattól. Hiába. Van azon­ban nekem egy velem egykorú agglegény barátom. Mutatom neki a képet. No komám, mi a véleményed erről a divatról? Csak annyi — felelte — hogy még jobban örülök annak, hogy sohase házasodtam meg, micsoda hecc lett volna, ha férji mivoltomban önfeledett meleg pilla­natomban igy kellett volna aposztrofálnom leendett becses nőmet: — Drágám, húzd félrébb a karikát az orrodból, meg akarlak csókolni. ★ ★ ★ A női kalapoknál jelentkeznek az igazán szédítő furcsaságok. Ha Őnagysága nem fején viselné, soknál ugyan ki nem találnám, hogy mire való az az izé. Azért akad annak mindnek gazdája. A masamódok olyan ékesszólással vannak megáldva, hogy kibeszélnék a tehénből a borjut. Ékes tanúbizonyságait látom ennek az ékesszóllásnak jártomban-keltem- ben, villamoson, autóbuszban, taxin, vonaton. Élemedettebb korosztályú hölgyek viselik a legbolondabb formákat. Az is lehet viszont, hogy azok­nál tűnik fel az az ormótlan valami, ami egy fiatal, csinos hölgynél megjárja. Szép fiatal fehércseléden minden jól áll. A karczagi egyik masamódnak Czenczi volt a neve. Egy kalapször- nyüséget ezekkel a szavakkal beszélt rá az egyik divatos kuncsaft fejére: — Ezt a kalapot vegye meg a nagyságos asszony, csak ezt a kalapot. Ha ebben a kalapban ki tetszik menni a korzóra, s nem lesz nagyságos asszonyomon semmi más, csak ez a kalap, akkor is nagy feltűnést fog kelteni. DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom