Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 17 lidáris érdekek iránt s kiveszem részemet abból a munkából s akarom, hogy a nemzetek egymást megértsék és az egész müveit emberiség, a nemzeteknek nagy családjává alakuljon át fokozatosan. de úgy, hogy a családnak minden tagja megtartsa a maga egyéniségét. Mi abban a lélekemelő tudatban élünk, hogy midőn nemzeti feladatunkat teljesítjük, az emberiség nagy céljait szolgáljuk. Mert ezen a területen az emberi kultúra nagyobb fokának, a nagy nyugati civilizáció uralmának egyetlen képzelhető alakja, az egységes magyar nemzeti állam. A kozmopolita ember, aki ezt a szempontot elveti, éppúgy árulója a nagy emberiségi érdekeknek, mint a nemzetieknek. Érzelmeim teljes harmóniájában mondok tehát az KMKE képviseletében köszönetét, az itt megjelent országos tényezőknek azért, hogy felismerték miszerint a magyarság e végváréinak megvédése, nem a végvár őrségének, hanem a magyarság fennmaradásának elsőrendű feltétele.” Szvacsina Géza udvari tanácsos, polgármester, Kolozsvár sz. kir. város, mint az EMKE anyavárosa nevében köszönetét mondott a menvilatkozott országos megjelenésért: “Az első szó, ami szivemből ajkamra jő, legyen a hála és köszönet szava szeretett vendégeinknek, akik nagybecsű megjelenésükkel városunkat megtisztelték. Mert Kolozsvár város mindig boldognak érezte magát, ha a nemzet vezető fiait, kik a nemzeti kultúra szolgálatában állanak falai között tisztelhette. I)e ez a boldog érzés, ma fokozottabb mértékben tölti be a város minden polgárának lelkét, mert egy olyan hazafias és kulturális egyesületnek jubileuma alkalmából történik, mely egyesület magasztos célja miatt minden magyar ember szivéhez van nőve, s mert ennek az egyesületnek itt ringott a bölcsője, itt fejlődött, itt lett naggyá. Működésével ennek a városnak növelte hirét és dicsőségét, és 25 év alatt annyi hazafias örömet szerzett, hogy Kolozsvár város kiváló szerencséjének tartja, hogy az isteni gondviselés Kolozsvár városát az EMKE székhelyévé rendelte. Történelmi jelentőségű nap ez, mely fényével bearanyoz egy múltat és bevilágít egy jövendőt, melyet fényessé, ragyogóvá és naggyá tenni az EMKE hivatott, a nemzet segítségével, a nemzeti kultúra által.” ★ ★ ★ íme igy ünnepelt Kolozsváron az ország 1911-ben, az első világ háború előtt. Huszonöt évvel később, 1936-ban már az első trianoni országrontás keserítette meg a félszázados évfordulót. És most, a második trianoni rontás után csak a külföldre szakadt magyarság az, amely bár könnyesen, de szabadon emlékezhetik meg arról a szép munkáról, amit az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület olyan áldozatosan végzett. (Szerk.)
