Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 11 A váltakozó helyi sikerek és balsikerek közepette az északiak győzelmének szinte a küszöbén következett be a döntő fordulat. Tekintélyes északi erőknek tüzérséggel együtt sikerült megkapasz- kodniok a folyó déli partján s egyetlen további előretörés, a teljes áttörést jelenthette volna, mikor az agyoncsigázott támadó oszlopok oldalában megindult Johnston tábornok átcsoportosított erejének mindent legázoló ellentámadása. Johnston jól ismerte a vele szemben álló Patterson tábornok tulóvatos alaptermészetét. Ezért McDowell előnyomulásának hírére erélyes támadást intézett Patterson csoportja ellen, minek eredményeként az öregedő generális attól való féltében, hogy a déliek rajta keresztül törhetnek előre az üresen hagyott főváros ellen, minden erejével védelemre rendezkedett be. A szemfüles Johnston viszont Stuart ezredes vezetésével csak egy kis lovas csoportot hagyott hátra Patterson foglalkoztatására, maga főerejét vasúton Manassas területére szállította, hová épen idejében érkezett egy döntő ellentámadás megindítására. McDowell helyesen felismerve, hogy az ütközet elveszett, jobb szárnyát egy öt mérfölddel hátrább lévő vonalba rendelte vissza. Ez a visszavonulás talán rendben lebonyolítható lett volna, ha a néhány hátravezető hidat a rossz hírek hallatán hátraözönlő “polgári nézőközönség” reménytelenül el nem torlaszolja a magán- liintók és hátaslovak százaival. A megtorlódott újonc csapatok között a minden irányból befutó vad hírekre kitört a vak- rémiilct, az egységek feloszlottak s a katonák fegyvert, lőszert elhányva vad futásban menekültek. A láthatárról visszanéző nap a hajdan büszke Potomac hadsereg helyett csak egy tökéletesen összekeveredett és egymást tiporva menekülő hordára vetette utolsó véres sugarait. A pár napja délcegen parádézó újoncok rongyosan, sebzetten, de a könnyű győzelem csalóka mámo-
