Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 9 A közvélemény és a politikai vezetők egyre fokozódó nyomása alatt azután Lincoln, aki maga nagyon keveset értett a hadviseléshez, kiadta McDowellnek az intézkedést a felkelők fővárosának elfoglalására s a rebellisek szétverésére. Julius 16-án jobb megg3rőződése ellenére, McDowell elrendelte a washingtoni főcsoportnak déli irányú előnyomulását, Pattersont pedig uta- sitotta, hogy a szemben lévő déli csoportot tartsa lekötve, hogy azok a döntő ütközethez onnan erőket el ne vonhassanak. McDowell hadserege, mely a legnagyobb létszámú harci egység volt, amit az Egyesült Államok rövid történelme során valaha is felállított, káprázatos látványt nyújtott az össze- sereglett civilek tízezrei szemében. A gyönyörű lovaikon kényesen léptető tisztek, az egységek egyenruháinak szinorgiája, a fényesre csiszolt fegyverzetről visszatükröződő napsugarak elvaki- tották az ujjongó polgárságot. Nagyon kevesen gondolhattak arra, hogy ahová ez a pompás operett hadsereg menetel, a halál üli torát s azon a toron a józanul számitó vezetés, fegyelmezett összmüködés és a fegyverekkel való tökéletes bánni tudás több minden ragyogásnál. S hogy ilyen erényekkel ez a diszes hadsereg nem rendelkezett, az már az előnyomulás folyamán kétségtelenül beigazolódott. A megfelelő előkészítés hiánya miatt a különböző egységek besorolása sok helyen teljes összekeveredésbe fulladt. A kellőleg nem fegyelmezett emberek százával léptek ki a sorokból, hol vázét inni, hol eprészni vagy egj'szerüen csak hüsölni egy cseppet valamelyik utmenti fa árnyékában a rekkenő virginiai hőségben. Ezrével akadtak a főváros és környéki polgárságból olyanok, akik lóháton és hintókon kisérték a hadsereget, mert tanúi kívántak lenni “a rebellis horda véres leverésének” növelve azt a közlekedési problémát, amit az amúgy is túlméretezett szállító kocsioszlopok okoztak a vezetés számára.
