Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 11 nevezni mindkét elnöknek olyanokat, akik sem formális előképzettséggel, sem haditapasztalattal nem rendelkeztek, de egy-egy vidék politikai hangadói és befolyásos, vezető polgárai voltak. Talán felesleges részletezni azokat a károkat, amiket ezek a “politikai generálisok” okoztak kezdetben, de el kell ismerni azt is, hogy többen közülük éppen saját kárukon a hadviselés mestereivé csiszolódtak. Maga a hadsereg zöme az államok milíciáiból tevődött össze. Még a washingtoni idők egyik törvénycikke elrendelte, hogy az államok 10 századból álló népfelkelő ezredeket kell fenntartsanak, melyeket az elnök 90 napi fegyveres szolgálatra hivhat be, Davis Jefferson már március folyamán 100,000 embert szólított a felkelő lobogó alá, Lincoln április 15-én adta ki 75,000 milicista bevonulására a rendeletet. A legkülönbözőbb festői egyenruhákat viselő századok “katonai tevékenysége a helyi felvonulásokban és diszelgésekben merült ki. Tagjai égtek ugyan a harci vágytól mindkét oldalon, a harcban való helyes magatartásról vagy a nagyobb egységekben való összmüködésről viszont fogalmuk sem volt. Laikus újságírók és politikusok szemében azonban hadsereg benyomását keltették s kiváltották azt a határtalan türelmetlenséget, mely az idő előtt vivott első ütközetek tömegmészárlásaira vezettek. Anélkül, hogy a háború hőseivel szemben tiszteletlenséget kívánnánk elkövetni, meg kell állapítanunk azt, hogy a polgárháború megindulásakor két műkedvelő hadsereg állott egymással szemben, melyekben a hadvezetés a “vak vezet világtalant” jegyében folyt. A szembenálló haderők készültségi állapota döntő módon kellett volna befolyásolnia a haditerveket, de ennek a befolyásnak a nyomát egyik oldal vezetésénél sem lehet felfedezni. (Folytatjuk)