Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 7 MINDEN A LÉLEK Leltározunk, a Bethlen Otthonban. Hivatali tisztünkkel jár. Minden vagyont fel kell Írni. Ilyenkor nem szabad semmi elkerülje a figyelmet. Egy egész könyv lesz a leltár. Mire kész leszünk vele, ismerni fogjuk az intézet minden rejtett zugát. Ismeretséget kötünk tárgyakkal, képekkel. Aztán egy kicsit a múlttal is. Munkánk alatt a tegnap regélni kezd. Tiz évvel ezelőtt hallottam az egyik lakóról egy érdekes történetet. Az öreg felcsapott kertésznek s arra kérte az intézet igazgatóját, hogy adjon neki egy darab földet, ahová elplántálja a tulipán hagymáit. Föld van itt bőven s az igazgató örömmel teljesítette kérését. Emberünk hűségesen fel is ásta a földet s egy gazdag tavaszi reggelen elültette a hagymákat. Jöttek az esők. Meleg hajnalokat és bódulatot hozó éjszakák s kikelt a virág. Aztán ősszel, amikor a farmot végig mustrálta az igazgató, látta, hogy a virághagymákból mind dohány nőtt ki s az öreg úgy szüretelte a mérges zöld leveleket, mintha mirhát és aranyat csomagolta volna. Már évek teltek el, hogy meghalt s a lakók úgy beszélnek róla, mintha csak a tegnap ment volna el oda, ahol embereket plántálnak a földbe, ahová sírást s keserűséget vetnek s még sem fognak semmit aratni a feltámadásig. így ismerkedünk meg, volt személyekkel, a jelen lakóival, bútorokkal, tárgyakkal, élő, fájó emlékekkel. Egyik szoba üres. Olyan mint egy kihalt fészek . . . Innen is elment valaki. Bejárta a hosszú utat, ami emberi életnek neveztetik. Vájjon milyen volt az utolsó éjszakája? Hitte-é, hogy az ut felfelévisz? Látta-é, hogy a csillagok közelednek feléje? Egy másik ajtó előtt büszkeség fog el. Egy család jókedvű adakozásából, adományából született ez a szoba. Lakó van benne. Kényelmes meleg van benne. Gyönyörűen be van rendezve. Egy egész kis ház. Ismerem az adakozókat. Jó barátaim. Büszke vagyok rájuk. Az égre Írtak ezek az emberek. Nem lehet letörölni az ilyen bizonyságtételeket. Minden a lélek. Ezek a tettek bizonyítják. A szeretetet nem lehet megcáfolni, letagadni, megölni. Az öregek raktárába érkezünk. Egy nagyobb helyiség ez. Amolyan kegyhely is a mi számunkra. Itt a tárgyak már jelentőséget nyernek. A múltban j árunk közöttük. Ott ahol minden befejeztetett. A kis tragédiákra, történetekre örök pecsétet ütött a sir. Az egyik sarokban egy családi szekrényt látok. Fiókjai
