Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám

16

TESTVÉRISÉG

HÍREK az öregek házából

LIGONIERI TEL. Január elején még úgy látszott, hogy nem is lesz tél ebben az esztendőben. Egészen váratlanul lépett

meg a nagy havazás, a hideg időjárás. Ameddig csak ellát a

szem a ligonieri hegyről — minden fehér: a házak, az erdők, a határ. A vasárnapi istenitiszteleteket már hetek óta az ebédlőnkben kell tartani, mert a lakók nehezen merészkednek ki a hóba, hideg szélbe. Még az a kis ut a templomig is lehetetlen, a szél f’uvás

miatt derékig ér a hó. A férfiak a bátrabbak, ők azért próbálják a havat eltakarítani, már kora reggel kint lapátolnak. Néha ők ássák ki a felügyelő kocsiját a hóból, hogy le tudjon menni a városba a postáért, orvosságért s más szükséges dolgokért. Nagyon várják az öregek a leveleket, magyar újságokat. Bizony nincs sok szórakozás, de azért jó a meleg szobában televíziót

nézni, rádiót hallgatni, elbeszélgetni, pipázni, cigarettázni. Nem sok kell már az öreg embernek, de az ami kell, megvan itt a Bethlen Otthonban.

UJ LAKÓK. — Ozv. Szakács Zsuzsánna, február 21-én érkezett be az Öregek Házába. Mielőtt idejött, egyik leányánál lakott Taylorben, Michigan államban. 77 éves, Vas megyében született. öt évvel ezelőtt vesztette el férjét, s azóta hol egyik, hol másik gyermekénél tartózkodott hosszabb, rövidebb ideig. Sehol se talált nyugtot és amint ő maga mondja, szüntelen az volt a vágya, hogy ide jöhessen. Mikor belépett az () regek Házába, örömmel mondta el, hogy végre beteljesedett a kívánsága, magyarok között lehet. Pár nap alatt már egészen otthonosan érzi magát. Másik, legújabb lakónk, aki csak pár napja van itt, özv. Sóvágó Izabella. 70 éves, Csaják községben, Hajdú megyében született. Háborús menekült, nincs rokona az Egyesült Államokban. Sok megpróbáltatáson ment keresztül, mig a jó Isten ide vezérelte közénk. Szeretnénk ha jól érezné nálunk magát.

HALÁLOZÁS. — Kovács Istvánné, született Kun Róza, február 28-án reggel hosszas szenvedés után elhunyt. Arad megyében, Pécskán született, 1883-ban. 1952 nyarán jött be az Otthonba, férjével együtt, Cantonból (Ohio). Szorgalmas, derék házaspár volt, jókedvűen, megelégedetten, s igazán ritka szeretetben éltek. Mig a betegség el nem vette erejét Kovács Istvánnénak, mindennap munkálkodott a konyhában, kertben, s szeretettel gondoskodott férjéről. Halála nagy veszteség mindannyiunk számára. A Bethlen Otthon igazgatója temette el, március 2-án. Holtteste a ligonieri temetőben nyugszik. Legyen áldott emlékezete! VARGA LAJOS