Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 11 TÁJÉKOZTATÁS Csak mostanában került a kezünkbe egy “Tájékoztató Körlevél” cimü kiadvány, amit az MHBK (teljes nevén: Magyar Harcosok Bajtársi Közössége) newarki csoportvezetője, Horváth György, jelentetett meg. A körlevél — miközben saját “bajtársi” vállait nem is tulszerényen veregeti — többek között ilyen szépeket tartalmaz a régi amerikai magyarság szervezeteiről: . a meglevő magyar szervezetek élén olyan egyének vannak, akiket tisztségükbe nem a józan ész, nem a magyar tisztesség, nem a bátor férfiasság, hanem a szerencsésebb anyagi helyzet vagy az annál is rosszabb érdek juttatott oda. A magyar újságok nagy részét még mindig a személyes gyűlölet, a politikai tájékozatlanság és igen gyakran a felelőtlen ígéretek vagy a be nem teljesült jóslások jellemzik. Sokan a templomokban kerestek nyugalmat és megértést. És vannak is magyar templomok, ahol az uj hívek megtalálták az Isten házát, de legalább annyi azoknak a templomoknak a száma, ahol a vallási ellentétek melegágyát vagy a templomba nem való anyagi eszközök hajhászását fedezték fel ... a korábbi emigrációban Magyarország volt vezetői, sőt igen szép számmal tudósai, művészei és egyetemi tanárai — lehet mondani — nem csináltak semmit ...” — Nos, ugyan mit is mondjunk mindezekre?! Nem tudjuk ugyan, hogy mi fán termett ez a Horváth György nevű csoportvezető s honnan veszi magának a “férfias bátorság”-ot igy lepocskondiázni itteni magyarságunk tisztes intézményeit, áldozatos verejtékkel kiépített egyházait s azoknak a közért önzetlenül végzett munkáját; csupán annyit legyen szabad egészen szerényen megjegyeznünk, hogy ha azok a bizonyos régi vezetők, tudósok, művészek és egyetemi tanárok stb. stb., a múltban “semmit nem csináltak” volna, akkor ma — többek között — Horváth György “bajtárs” sem lehetne itt ilyen szájas “csoportvezető” s mint ilyen nem igen vezetgethetné félre csoportját. Szerencsére aránylag nem sok ilyen begyeskedő konkoly akad a magyar búzában, s aki akad is, előbb-utóbb “megégettetik és tűzre vettetik”. Ahová való is. t KOLOS BÉLA Régi amerikai magyar újságíró társadalmunk sorai közül is kihullott pár héttel ezelőtt egy jól ismert egyéniség. Kolos Béla, aki egy időben a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” cimü hetilapot szerkesztette, majd Detroitba került, ahol “Kis Dongó” címen élclapot jelentetett meg s egyidejűleg szerkesztője volt a Fodor Gyuláné kiadásában megjelenő “Detroiti Ujság”-nak is. Nagy munkabírása és szerény egyénisége tették őt széles körben becsültté. Elhunytéval ismét kevesebb lett eggyel azoknak a régi, mint itt mondjuk “ujságos”-oknak száma, akik nemcsak ismerték, de szerették is azt a szerény igényű amerikai magyarságot, amelynek számára egy hosszú életen át robotoltak. Halála általános részvétet keltett s abban mi is osztozunk. t GALTHER VILMOS Mélyen érzett részvéttel vettük a hirt, hogy Gaither Vilmos építészmérnök, régi egyesületi testvérünk és barátunk, életének 74. esztendejében a californiai San Bernardinoban, rövid szenvedés után elhunyt. Kevés olyan személyiségünk volt eddig egyesületi életünkben, akinek a szó szoros értelmében vett kezemunkája annyira be volna építve intézményeinkbe, T
