Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

15

mint amerikai lelkész szerezte meg a debreceni tudomány-egyetemen. Egyházának, amelynek egyik alapitója volt, főesperesi tisztét haláláig viselte. Magyar közéletünkben mindig tevékeny részt vett és Egyesületünk Vezértestületének is kiváló tagja volt több cikluson keresztül. Jól esik most megemlékeznünk gyülekezetének hálájáról, amelynek meg- nyilvánitásával saját magának is példát mutató tisztességet szerzett.

NEMES GESZTUS

Henry Cabot Lodge, a U. N. volt fődelegátusa Clevelandban tartott beszéde után a Magyar Kulturkertben koszorút helyezett a néhai Reményi József egyetemi tanár, iró és költő szobrára. A magyarság iránti rokon- szenvéről jól ismert államférfi ezzel a gesztusával is jelét kívánta adni érzéseinek s kijelentette, hogy az 1956-os magyar szabadságharc eredményeként újabb milliókkal szaporodott a kommunista zsarnokság elleni tábor. Elhangzott szavai szerint Amerika nem nyugodhatik addig, amig Magyarország vissza nem nyeri szabadságát. Mrs. Lodge pedig jólesően emlékezett meg egy régebbi budapesti látogatásáról s kifejezte abbeli reménységét, hogy a látogatást majd a szabaddá tett Magyarországon megismételheti.

SEGÉLY BÉLYEG

Az Amerikai Magyar Szövetség szokásos karácsonyi bélyegein kívül az idén a Co-ordinated Hungarian Relief, Inc. is bocsátott ki egy bélyegsorozatot. A négy színnyomású bélyeg Dohányos István egyik szép festménye alapján készült s egy kivilágított ünnepi ablakot ábrázol. Ezeket a bélyegeket a Relief leginkább csak azok számára küldi ki, akik a múltban is adományokat tettek a magyar segítés céljaira. A bélyegeket igényelni lehet az akció címén: Co-ordinated Hungarian Relief, Inc. (C. H. R.), 1761 “R” Street, N. W., Washington 9, D. C. A segélyezés céljaira tett minden adomány adómentes.

LEGYÜNK HÁLÁSAK AMERIKÁÉRT

Mi bevándorolt magyarok olykor elbusulunk sziveinkben, olykor nem vesszük észre, hogy milyen kimondhatatlanul jót tett velünk az Isten, amikor idevezérlett bennünket ebbe az országba . . . Ami olykori el- busulásunknak az igazi oka azonban az, hogy miért nem adja meg Isten a mi kis óhazánknak, a mi ottani szeretteinknek is azt a félelemnélküli, szabad, boldog életet, amit mi itt élvezünk. Milyen boldogok lennénk mi amerikai magyarok, ha tudnánk, hogy a mi óhazai szeretteink nagyon boldogok. — Ha egy amerikai magyar testvérünk Thanksgiving napján egy kis titkos bánattal, keserűséggel ült le a bőven megtérített asztala mellé, nem kellett, hogy szégyenlje ezt az érzését. Ez csak azt mutatta, hogy becsületes, nemes lelkű ember . . . Szive azokért fáj és sajog, akikre Isten eddig még nem árasztotta ki az ő gazdag áldásait oly bőségesen, mint őreá. Legyünk hálásak Amerikáért és ne szűnjünk meg imádságainkban Istentől “amerikai” életet kérni a tengerentúli szeretteinkre . . . (K.)