Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-11-01 / 11. szám
I SZÉPIRODALOM J ESTI HÁLAADÁS Nemcsak ajkam, de egész lényem Tüzes üszők lángjába vontad, Én hosszutürö Istenein! Gyarlóságom hin kedélyét Fölégetted, mintegy halottat. Es hamvából, miként a főnix, Megifjodva kelt ki e lélek, Csodát teremtő Istenem! Dalodban mily gyönyör fürödni, És tudni, hogy Telkedben élek. A hangok, mik föl-f ölrezegnek A szép összhangra hangolt húron, Zsoltárt fakasztó Istenein! Mosolygó csillaggá verődnek A kiderült lelki azúron. Tündöklő lényed mámorában Az élet szép, ringató álom, Féltőn szerető Istenem! Szárnyad alatt soha nem képzelt Zengő csodák seregét látom. Mily nagy áldás újjászületni Telked csorduló erejében, Én megváltó nagy Istenem! S Fiad fényzáporában állni, Kié e földön minden érdem. Haxcaii SZABÓ I. ASZ TO
