Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-11-01 / 11. szám

TESTVÉRISÉG

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Főszereksztő: Borshy K. György. — Felelős szerkesztő: Kecskeméthy József. — Társszerkesztők: Király Imre és Eszenyi László. — Főmunkatárs: Daróczy Sándor.

XXXVIII. Évfolyam I960 NOVEMBER 11. szám

DÖNTÖTT A NEMZET

Amerikai hazánk november 8-ám uj elnököt kapott Jolin Fitzgerald Kennedy szenátor személyében. Megkapta a szükséges többséget s a demokrácia szabályai szerint a kisebbségnek bele kell nyugodnia ebbe a döntésbe. Ugyancsak a szabályok szerint az elnök nem egyik vagy másik pártnak az elnöke csupán, hanem az egész nemzeté. Éhez képest kormányzati tevékenységében önző párt szempont ok épenugy nem irányíthatják, mint ahogyan mentesítenie kell magát minden más irányból megkísérelhető befolyásolástól is. Ellenkező esetben méltatlanná válnék arra a magas tisztségre, amelyre öt a szavazó polgárok akarata emelte.

A választást megelőző politikai propagandába, sajnos, belekeveredett az úgynevezett “religious issue”, azaz a felekezeti kérdés is. Az uj elnök ugyanis az itt számszerű kisebbségben levő római egyház tagja, inig ellenjelöltje a lakosság többségét képező protestánsok egyik felekezetéhez tartozó.

Kekünk, magyaroknak, kezdettől fogva ellenszenves volt ennek a körülménynek előtérbe állítása, mert az “arravalóság”-ra mi az ó-hazában sem igen szoktunk felekezeti mértéket alkalmazni. A római katolikus többségű Magyarországnak, úgy a régi mint a közelebbi múltban is, épenugy voltak kiváló vezető államférfiul a protestáns, mint a római egyház tagjai közül. Hogy csupán kettőt említsünk ezek közül, hadd hivatkozunk a kálvinista létére katolikus királyt koronázó Tisza Istvánra, aki meggyőződésének mártírja lett, s a református kormányzó alatt szolgált Teleki Pálra, aki nemzete bekövetkezett tragikus sorsa fölötti aggodalmában önkezével vetett véget életének.

A helyes mérték a mi számunkra odaát egyes-egyedid az egyéni kiválóság, rátermettség s Ítéletünk szerinti arravalóság volt s ennek a szempontnak érvényesítése, úgy valljuk, vitathatatlanul, a, leghelyesebb itt, is. Es ha az amerikai polgárság többsége ezeket a képességeket Kennedy szenátor személyében látta meg,