Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 17 I. — KÖLTŐK ÉS ÍRÓK SZABÓ DEZSŐRŐL MÓRICZ ZSIGMOND: OTT ÁLLOK MELLETTE Móricz Zsigmond ezt az Írást Szabó Dezső Írói jubileumára küldte, amelyet tisztelői és az ifjúság 1939 május 23-án, Az Elsodort Falu megjelenésének évfordulóján a Városi Színházban rendeztek. Az esten Mécs László az Írót “Megláttam a Férfit” cimü neki ajánlott versével köszöntötte fel. Az est leírásáról legutóbb beszámolt a kanadai Torontóban megjelenő "Magyar Élet" — 1959 február 14-én. Móricz felköszöntőjét a "Magyar Élet" havi folyóirat külön Szabó Dezső ünnepi száma közölte — 1939., 6. sz., 4. old. Még alig egy hónapja, hogy Ady Endre szobrának gondolatát ragyog- tattátok fel a magyar égen — s ime ma az élő Szabó Dezső hatvanadik születésnapját kívánjátok megaranyozni azzal, hogy a nemzet színe előtt köszöntitek. Soha jobbkor. Soha nagyobb szükség nem volt rá, hogy a magyar faj egész egyeteme egységes, közös irányt, munkát és cselekvést vállaljon, mint ez izzó és izgalmas napokban, melyek ismeretlen jövőt hordoznak méhükben. S ha Ady verseiben mintha a magyar ég és a magyar föld horzsolnák egymást, szakadatlan villámok cikkáznak — a Szabó Dezső Írásainak viharfelhős tömkelegében az örök magyar mennydörgés hallatszik és robban. Szabó Dezső barátom, szinte napra kortársam, ugyanannak a nemzedéknek sorsosa — mindnyájunk közt a legérdekesebb ember. Agyveleje valóságos kémiai laboratórium volt mindenkor: melybe a Kor dobta bele problémáit, hogy ő azokat a problémákat analízisnek vesse alá. Ebben a monumentális koponyában az elemek uj vegyületekké s a ve- gyületek tiszta elemekké szakadnak, ami nem megy mennydörgés nélkül. Szabó Dezső meg nem szűnő Írásai ezekről a meg nem szűnő probléma oldásokról és kötésekről beszélnek. Áradatos, hömpölygő, kavargó, le nem fojtható, el nem hallgattatható prelekciója ott sikolt a közélet egy egyéni kinhalmán és az ő öblös egyénisége ebben a szikrázó tom- bolásban állja a maga harcát. Szabó Dezső ebben a harcban meg nem állhat, meg nem szünhetik, mert a tömeg szakadatlan izzásban van és izzó problémákkal látja el őt. Mert benne a tömeg élete válik élménnyé és szikrázó absztrakciókká. Szabó Dezső ugyanis az öt érzéken kívül a hatodik érzék birtokosa: azé az érzéké, amelyet az emberi élet az utolsó tízezer év alatt fejlesztett ki s csiszol egyre finomabbra és végzetesebbre: az észé. Az ész az ő lénye, legjobban működő és legjobban igénybe vett szerve. Az ész nála annyira fizikai adottság, hogy szinte irányitója a fiziológiaiaknak. íme egy próféta, aki önmagában leli meg az Istent: az Ész istenségének prófétája ő. Ha az ó-testamentumi prófétatipus azt érezte, hogy ő csak eszköz az Isten kezében, csak trombita, amelyen át az isteni
