Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-10-01 / 10. szám

TESTVÉRISÉG

15

HÍREK a BETHLEN OTTHON ÖREGEK HÁZÁBÓL

KÉSZÜLŐDÉS A TÉLRE. - A nyárnak egy jó részét igen hasznosan használták fel az asszonyaink. Amiből csak lehetett sok mindent igyekeztek eltenni télire. Sok mindent be lehetne szerezni az üzletből is, de jobban esik, ha azt adjuk fel, amit házilag készi- tettünk. Különösen két asszonyunk szorgalmatoskodott, olykor bizony reggeltől estig, hogy minél jobban megteljen a kamra. Szűcs néni és Pópély néni ezek az áldott kezű asszonyok, akik jó példát mutattak, hogy mennyire hasznára lehetnek az otthonnak. Befőztek több mint 250 quart paradicsomot, 00 quart sóskát. Ezen kivül kapor, tök, erős paprika, zöld paprika káposztával töltve, uborka, zöld paradicsom diszelegnek a polcokon. Nem beszélve az őszi barack befőttről, amiből ez éven is több mint 15 bushellel főztünk be. Es ez még nem a vége, mert ezután jön még a tök eltevés, ami nagyon fontos a háztartásunkban.

VETEMÉNYES KERT. - Már azt hittük, hogy nem lesz az idén veteményes kertünk, mert nem lesz az öreg lakók közül senki, aki megmunkálja. Szegény Katona bácsi (aki már néhány hónapja örök álmát alussza) addig biztatgatta társait és leírta, hogy a felügyelő milyen magokat szerezzen be, mig egyszer csak nekifogtak közösen a veteményes kert megműveléséhez. Elvetettek mindent, három nagy zsák dughagymát ültettek el és minden kezdett szépen fejlődni a kertben. Mikor legnagyobb szükség lett volna a munkaerőre, Katona bácsi örökre letette az ásót, kapát. Azt hittük, hogy vége lesz a kertünknek, mig végre egy gyöngének látszó asszony, Kovács Lászlóné állott oda folytatni a munkát. Hívogatta a férfiakat és meg is hallgatták a szavát. Oda állt melléje Kocsis bácsi (pedig ő inkább a virágokkal szeret bajlódni), Gcrzsenyi bácsi, Szakács néni, még az öreg Erdélyi bácsi is, akinek pedig nem való már az ilyen munka, de ő szivesen tette. Termett is a kertünk több mint 30 bushel hagymát, káposztát, kelkáposztát, paradicsomot, zöld paprikát és nagyon sok édes kukoricát. Annyi sóskánk termett, hogy nem is tudtuk mind elrakni. Még borsfüvünk és tárkonyunk is van.

DOHÁNY. — Dohány magunk volt bőven, de senki se mert hozzáfogni a dohány termeléshez, mert féltek, hogy nem sikerül. \ égre Gerzsenyi bácsi rászánta magát és mikor megnőttek a palántái kiültette a kertbe. Minden nap szorgalmasan kapálta és öntözte és a végén olyan dohány szüretje volt, hogy a ház összes pipás lakóit is el tudja látni füstölővel