Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-09-01 / 9. szám
(Wf A A AÁXaxmiXAAA lA-^-AXAA A A í^áify DR. SZENT-IVÁNYI GÉZA 1871—1960 Augusztus 17-én helyeztük örök nyugalomra a washingtoni Rock Creek Cemeteryben az ősi magyar tölgynek ezt a nagyon értékes hajtását, akinek egész élete halálosan szeretett szülőföldjének, a magyar Felvidék érdekeinek védelmében égett. Onnan az első Trianon után kiutasítva Győrben telepedett le, ahol a pénzügyigazgatóságot vezette, 1935 óta pedig Budapesten élt az 1945-ben bekövetkezett összeomlásig. Attól az időponttól kezdve, hogy el kellett szakadnia annyira szeretett hazájától, még fokozottabb lendülettel dolgozott erején felül is azért, hogy a szülőhazája igazi felszabadulásának örömében ő is osztozhassék. Rendíthetetlenül bízott abban utolsó percéig, hogy eljön a várva-várt idő, amikor a magyar nép maga dönthet sorsáról, államberendezéséről. Mélyen hivő vallásos lélek lakott benne. Ismerve tapasztalatból a magyar nép vallásosságát, fajta és családszeretetét, egyetlen pillanatig sem volt kétsége abban a tekintetben, hogy a magyar nép a tőle annyira idegen kommunizmusból sohasem kér. Tudta, hogy istentelen rendszerben a magyar nép csak úgy élhet, ha abba akarata ellenere belekényszeritik. Az emigráció hivatást, felelősséget és áldozatos munkát jelentett számára. Nagyon sok ezeket a célokat szolgáló organizációnak volt aktiv harcosa. “Magyar Felvidékünk és Kárpátalja” c. munkáját az emigrációban adta ki, örök emléket állítva annak a vidéknek, ahol született és élt hosszú időn keresztül. Utolsó munkája “Csehszlovákia a valóság tükrében”, amelyben utolsó erejét merítette ki, sajnos, már nem kerülhetett kiadásra. Halála nagyon komoly vesztesége magyarságunknak, amely felekezeti és pártkülönbség nélkül osztozik a mélyen sújtott család gyászában. GENOCIDE — NÉPIRTÁS (FEC) 1951 január 12-én Genfben harmincegy nemzet elfogadta a Genocide-Convention határozatát, amely ezzel nemzetközi törvénnyé vált. Az aláírókra a határozat kötelező erőt jelent, mig a többi nemzet magatartására irányt szab. A genocide nemzeteknek, etnikai, vallási, vagy faji csoportoknak kiirtását jelenti, akár gyilkossággal, deportálással, akár születés szabályozással, akár pedig úgy hogy az uralkodó rendszer olyan életkörülményeket teremt, amely az előbb említett csoportok teljes, vagy részleges pusztulását jelenti. A rendszer által 1960 júniusában közzétett és a magyarság természetes szaporodására vonatkozó adatok olyan lesujtóak, hogy gondolkoznunk kell: nem-e a genocide egy uj esetével állunk szemben? A legfrissebb adatok birtokában ugyanis meg lehet állapítani, hogy a rendszert az abortus engedélyezésénél nemcsak bizonyos szociális szempontok vezetik, hanem a magyarság lélekszámának tervszerű csökkentéséről van szó. Beszéljenek a számok: Magyarországon 1927-ben, amikor több mint másfél millióval kevesebb volt az ország lakossága, a természetes szaporulat
