Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7. szám
ŐRSÉGEN A a A -A AJUa a a a a a /■ A A a a EGY VEZÉRCIKK MARGÓJÁRA A clevelandi Liberty Publishing Company tulajdonosa, aki szabad idejében — úgy látszik — olykor írásra is fanyalodik, a nevével jelzett két magyar nyelvű napilapban gyengén álcázott mérgü vezércikket jelentetett meg “A Református Konvenció Margójára” címen. Ebben a verejtékszagu stilus-gyakorlatban lapjai múltbeli érdemeire való s tulszerénynek épen nem mondható hivatkozással próbálja kioktatni Egyesületünk vezetőségét a napi sajtóval szembeni kötelességeinkről. — Szerinte ugyanis meg kellett volna hívnunk konvenciónkra ezeket a sajtótermékeket és állandó szubvenciót vagy legalább is tekintélyes hirdetési pénzeket illenék tőlünk kapniuk. Az ilyenfajta megemlékezés, nem tagadjuk, jól esett. Már csak azért is, mert ez alkalommal nem kellett fizetnünk érte. Máskor ugyanis tisztességesen honoráltuk a kiadó-szerkesztő lapjait még olyan esetekben is, amikor meghívásunkra személyesen nem reagált, sőt képviselőt sem küldött. Nagy szerényen utal a vezércikk azokra a dicséretekre is, amikkel tisztikarunk egyes tagjait a múltban “érdemeiken felül” elhalmozták. Erre kénytelenek vagyunk itt annyit megjegyezni, hogy azok a tisztviselők, legjobb tudomásunk szerint, az ilyen dicséretekből sohasem kértek, már csak azért sem, mert szándékosan nem igen szeretnének rossz színben feltűnni. írni sem igen Írtak a nevezett lapokba az utóbbi tiz év alatt, mert nem akarhatták szaporítani sajátjaikkal azokat az unalmas közhelyeket, amik az övéik nélkül is túltengenék az említett kiadványokban. Utal a vezércikk Írója bizonyos neheztelésre is, amivel esetleg mi viseltetünk lapjaival szemben. Ilyenről azonban szó sem lehet. Nem neheztelünk mi ezért a bök-cikkért sem, sőt egyenesen örülni tudunk annak, hogy írója végre elárulta őszinte véleményét minden jelenlegi tisztviselőnkről. Higyje el azonban a cikk szerzője, hogy ha egyszer nekünk is kedvünk kerekednék lapjairól s annak kiadó-szerkesztőjéről papírra vetni szintén őszinte véleményünket: Magyar-Amerikának nagyon derűs órákat tudnánk szerezni vele. Ettől azonban egyelőre visszatart bennünket — a jobb Ízlés. Ami pedig a cikknek abbeli aggályait illeti, hogy a két lapnak sok ezer olyan református olvasója neheztelhet ránk, akik csak a “napisajtó” utján értesülhetnek az amerikai magyar református életben történtekről — meg kell nyugtatnunk a szerzőt. Nekünk ugyanis bár csak ez a szerény havi folyóiratunk van, ennek olvasótábora azonban ma már alighanem nagyobb, mint az azonos tartalmú két napilapnak együttvéve, így hát túl sok ezer tájékozatlan reformátusról legfeljebb álmodozni vagy füllenteni lehet. Azt azonban határozottan sajnálnánk, ha a református egyházi híreknek nagylelkű, de honorálatlan közlései miatt (amikhez egyébként semmi közünk nincs!) a két napilap szerkesztő-kiadójának anyagi nehézségekkel kellene küzdenie. Bár úgy hírlik, aránylag egészen jól megélt eddig — a ráfizetésekből is. GÉN
