Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 5 Különösnek tetszhetik, hogy épen most és épen itt szólok igy, unúkor eredményekről szóló beszámolásra gyűltünk egybe!? Igen. Kétségtelenül voltak és vannak eredményeink s hálásak is vagyunk Istennek, hogy az áldást nem tagadta meg tölünk. A “volt” és a “van” azonban ne szédítsen meg, ne altasson el, ne tegyen továbbra is álombanjáró holdkórossá bennünket, mert ott van mellette a nagy kérdés is: Mi lehetett volna? Mi lehetett volna, ha nem tétovázunk a szándékok és nem torpanunk meg az elhatározások után és nem lankadunk meg a realizálások tized, harmad vagy akár fele utján? — Bizony sokkal több annál, mint ami “van”. És mert nincs meg ami lehetne, annak oka pontosan abban a hiányossáigban keresendő, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tanítványaihoz intézett kemény dorgálásban igy fejezett ki: “A ti hitetlenségetek miatt.” — A múltra és a jelenre vonatkoztatva: a mi hitetlenségünk, a mi kicsinyhitüségünk miatt. Mert sem magunkban, sem egymásban, sem egyesíthető erőinkben, sem — ami a legvégzetesebb! — Istenben sem hittünk eléggé. Mintha soha sem hangzott volna el a biztató és legmegbízhatóbb ígéret: “Mindenek lehetségesek a hívőknek!” Azért hát ha majd jólesően számba vesszük ma és a következő napokon azt, amink Isten kegyelméből “van”, ott kisértsen mellette mindig a gondolat: Mi lehetne? Mi lehetne, ha jobban bíznánk egymásban és magunkban, kevesebbet kétségeskednénk és többet adnánk meglevő erőnkből ahoz, hogy közös nagy alkotásokban tehessünk tanúbizonyságot “megtartásra való nép”-i voltunkról. Ha teljesebbé tehetnénk hitünket, abban a legfőbb Valóságban, akiről pedig alázattal bár, de megbocsátható büszkeséggel valljuk jelmondatunkban, hogy ha 0 velünk, senki ellenünk nem lehet. Megfeledkeznünk azonban soha nem szabad arról, hogy ennek a teremtő, megtartó és jóra igazgató Atyának minden ígérete feltételhez kötött. Feltételhez kötött a mai is, amely álombanjáró kórságunk meggyógyitásához köttetett. így szól ugyanis: “Ha akkora hitetek volna mint a mustármag, azt mondhatnátok ennek a hegynek: Menj innen amoda és elmenne; és semmi nem volna lehetetlen nektek.”
