Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-06-01 / 6. szám

TESTVÉRISÉG

19

•sok ilyen telep áll fenn. Atami-ban, amely valóságos üdülőhely, 900 aggkoru állampolgár él vidám gondtalanságban.

Dánia fővárosának üzleti negyedében, Kopenhága közepén, van az “Öregek Városa”, ahol annyit dolgozhatnak az öregek, ameny- nyit akarnak, de mégis külön gondoskodásban részesülnek. Olcsó- bérii egy- és kétszobás bútorozott lakásban laknak, ahol naponta ápolónők látogatják meg őket.

Izraelben úgy találták, hogy az öregek legjobban klubbokban érzik magukat, ahol kedvükre szórakozhatnak; a nők kézimunkával, a férfiak kertészkedéssel és társasjátékokkal töltik el idejük nagyrészét. A telepek önmaguktól fizetődnek ki (a lakók tehát fizetnek érte), ele az idősebb polgárokat közérdekű munkálkodásba vonják be, ami az egész országnak is érdekében áll.

Az Egyesült Államokban már külön községek alakultak az öregek ellátására. Floridában Punta Gordá-ban olyan telep kiépítésén dolgoznak, amely 300,000 hatvanöt éven felüli embert fog ellátni. Ez egyszersmind a világ leghatalmasabb előre kitervezett városa lesz.

JÓZSEF ATTILA SZERINT TÖBBET KELL FOGLALKOZNI SZABÓ DEZSŐVEL

József Attila “Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténete” cim alatt irt bírálatában súlyosan megrótta az ismert konzervatív irodalomtörténészt azért, mert “a XX. században Vargha Gyulának öt, Juhász Gyulának meg Szabó Dezsőnek csak háromnegyed oldalt ád” több kötetes müvében. (A cikk az “Előőrs” 1929 okt. 26—nov. 9 számában jelent meg; ujra- lenyomatva J. A. összes Müveiben, III. kötet, 34. old.)

Vájjon mit szólna József Attila ahhoz, hogy a Révai József irányítása alatt készült irodalomtörténetek még háromnegyed oldalnyi becsületes ismertetést sem nyújtanak Szabó Dezsőről; főműveinek, sőt kéziratainak kinyomását pedig a rezsim Nagy Inkvizitora megtiltotta. Ezen József Attila bizonyára éppúgy felháborodnék, mint azon, hogy a moszkvai “Sarló és Kalapács” 1931 júliusi számában közölt “Magyar irodalom platformtervezete” c. marxista-leninista “tudományos” irodalmi programkatekizmus azt irta róla: “József Attila a fasizmus táborában keresi a kivezető utat.” A mai magyar kommunista irodalom “nagyjai” által ellen- jegyzett megállapítás ellen József Attila hevesen tiltakozott (lásd Összes Müvei, III. kötet), ami nem akadályozta meg azt, hogy “a párt kiközösítette magából”. (Németh Andor cikke a Csillag 1948 jan., p. 11.) Tamás Aladár pedig a Csillag 1956 kilencedik számában “József Attila és a kommunista párt kapcsolatairól” irt cikkében mint legilletékesebb megállapítja: “Kétségtelen, hogy a “100%” (kommunista folyóirat) és a köréje csoportosult kommunisták nem ismerték fel a József Attilában rejlő rendkívüli költői tehetséget.” Ilyen “tudományos” alapon álló irodalompolitikai melléfogások után várható-e, hogy ezek a körök Szabó Dezső művészetéről elfogulatlan és becsületes véleményt nyilvánítsanak?

I