Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

22

TESTVÉRISÉG

osztály ügyes-bajos dolgaival és az államok egyre több és komplikáltabb követelményeit kielégítő levelezésekkel, nem kis mennyiségű hivatali munkát jelentett, sőt nagyon gyakori túlórázást igényelt.

Az osztályok ellenőrzése' nem ütközött akadályokba. A változó életkörülmények között kihaló osztály-élet feltámasztása szerintem még lehetséges lenne egyházainkban, és az azokban gyűlésekre és testvéri öszejövetelekre még összehozható ifjabb nemzedékbeliek csoportjaival.

Mindeneket egybevetve, az év munkálatai, eseményei, teljesítményei és eredményei, a népünk és munkatársaink körében töltött idő és szolgálat azt láttatták meg és hitették el velem, hogy: Egyesületünk tovább építése, az abba még beszervezhető régi és uj magyarok kellő bebiztosítása terén, Istennek sokkal nagyobb ajándékai még előttünk vannak. Ezeket az ajándékokat megértés, egymás megbecsülése, egyházaink, lelkészeink és Egyesületünk testvéri összefogása, kellő központi irányítás, jól képzett és lelkiismeretes szervezői gárda Isten segítségével még kiaknázhatják. A meg nem értés, közömbösség, vagy gyülölség pedig örökre eltemetheti . . . Rajtunk áll, hogy mi fog bekövetkezni!?

Amikor tisztársaimnak, hivatalnoki, szervezői és ügykezelői karunknak e helyen is hálás köszönetét mondok megértő és eredményes együttműködésükért, mely a szebb jövendőnek a legbiztosabb záloga, kérem jelentésem szives tudomásul vételét és. számomra a hivatali felmentvény megadását.

KECSKEMÉTHY JÓZSEF, titkár

TÓTH ÁRPÁD: TALÁLKOZÁSAIM SZABÓ DEZSŐVEL

Tóth Árpád leveleit Kardos László közli a költő életrajzában; Budapest, Akadémia, 1953., p. 246.

“Tegnap (1920 május 5-én) Szabó Dezsővel is találkoztam, aki a “Megered az eső” címen újabb húsz kötetes (sic!) regényt ír. A múlt héten Babits és Szabó Lőrinc társaságában véletlenül összeakadtunk a Gellért oldalán Szabó Dezsővel . . . Egy elegáns gesztussal valamennyünket feltolt Szirtes-uti kéjlakába; sok szobás, sok erkélyes, nagy könyvtáros, remek hely . . . Szabó Dezső háborítatlanul dicsér cikkeiben . . . Kávéházi barátai előtt igy osztályozza a lírikusokat: legnagyobb Ady. Aztán messzi utána, közel egymáshoz rangsorban: 1. Juhász Gyula, 2. Tóth, 3. Babits, 4. Kosztolányi . . .”