Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

rr r

JLO

]

El S ]

E i

G 1

e :

N

[ I

AZ IGAZI NIXON

(Béla Kornitzer: The Real Nixon. Rand McNally and Co., Chicago, 111. Price, cloth binding, $3.95; paper binding, $1.95.)

Az elnökválasztási év politikai propaganda irodalmából jólesően kiválik az a könyv, amit a magyar származású, menekült ujságiró, Kornitzer Béla irt Nixon alelnökről. A fényképekkel is gazdagon illusztrált könyv végigvezeti az olvasót Nixon egész életén, hogy bemutassa őt, első sorban mint embert, de mint politikust is. Külön értéke és érdekessége a

könyvnek számunkra az, hogy egy egész fejezet van benne az alelnök 1956. évi ausztriai útjáról, amikor a kommunizmus elől menekülő magyarság tömegeivel a “vas függönyénél kapott közvetlen kapcsolatot s igaz emberi magatartásával tette magát előttünk s előttük is rokonszenvessé. Hasonló érdekességü leírás szól a Nixon-Kruschev között lefolyt heves vitáról, amely az alelnök oroszországi utjának maradandó emléke. Mindkét leírás számos olyan eredeti adatot tartalmaz, amelyek annak idején nem kerültek a nyilvánosság elé. Az adalékok összessége szerencsésen állítja az olvasó elé az “igazi Nixon”-t, aki a legtárgyila- gosabb megállapítás szerint is felkészülhetett arra a mérhetetlenül sokágú tisztségre, amit az Egyesült Államok jövendő elnökének kell betöltenie. A könyv szerzője nem tartozik egyik politikai párt kötelékébe sem, de nem tartozik pártkötelékbe e sorok írója sem s ez az ismertetés sem

propagandának szánt irás, hanem köteles megemlékezés egy magyar írónak magyar vonatkozásokat is tartalmazó időszerű munkájáról.

AUSZTRÁLIÁBAN IS?!

Az ausztráliai Perth nevű városban is van magyar református egyház, ahonnan időnként elér bennünket egy-egy híradás. Legutóbb egy húsvéti körlevelet kaptunk, amelyben Dr. Domahidy András gondnok írja “Tiz

esztendő” címen az itt következő mondatokat az örök emigráns sorsról:

“A legtöbbünk számára ebben az esztendőben lesz tiz éve, hogy partra szálltunk egy ausztrál kikötőben. Mit hozott az a tiz év? Úgy gondoljuk, hogy csak keveseknek hozott csalódást. Tulnyobó többségünknek biztonságot, a munkának eredményes gyümölcsét, magasabb életszínvonalat és otthont. Az európai táborok pokrócokkal elválasztott szobái helyett mindenkinek van saját lakása, sokaknak háza, autója, nyugodt élete. Persze Ausztrália nem Magyarország, nem is lesz soha. De a

régi helyett uj hazát adott nekünk és azon vesszük sokszor magunkat észre, hogy mind kevesebbet ócsároljuk ezt az újat, mind kevesebbet ejtjük ki, hogy “bezzeg Európában” és akarva-akaratlan mind jobban hozzáidomulunk az itteni élethez. Ez nem jelenti azt, mintha a régit

elfelejtenők. Nem is tudnánk elfelejteni. A régi örökké visszaint úgy, mint az emlékezés, mint az eltűnt ifjúság. Ki kerül közülünk vissza?

Nem tudjuk. Ám azt hisszük helyes dolog figyelmeztetni magunkat, hogy az uj, szinte észrevétlenül növő rokonszenv az uj haza iránt ne feledtesse el velünk a régit. Maradjunk eredetünkre rátartiak, akár az az ausztrál, aki sohasem képes elfelejteni hogy skót, vagy ir, vagy welsh a származása.”