Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 3 FÉLELMES ÉLET Az Ur ezerkilenc százhatvanadik esztendeje junius havának negyedik napján szomorú évforduló következett el. Immár a negyvenedik. A világ nagyobbik fele, amely az utolsó évtizedben lázasan keresi az orvosságot ezernyi bajára, nem igen vesz ugyan tudomást erről a dátumról, pedig kórságaink egyik legfertözöbb okozójaként alighanem ezt a napot fedezhetné fel végre. Ha elködösitett szemeivel egyáltalában képes lehet a tiszta látásra. Az ujabbkori történelem huszadik századának első nagy katasztrófáját a sarajevói revolver eldörrénésétöl szokás számítani. Tévedés. Annak a Princip nevű fanatikus szerb legénynek az osztrák-magyar trónörököspárt halálba küldött golyói hamarosan feledésbe merültek volna, ha a következményükként kitört első világháború győztes államf érfiait a békék kötésénél, meztelenre vetkőztetve az okokat, nem az elvakult gyűlölet s a zavarosban mindig halászni szokott politikai fezörök csalárd machinációi irá- nyitják. Mert ez történt. Ez történt főként magyar vonatkozásban 1920 junius 4-én Trianonban, azon a tárgyalásnak végképen nem nevezhető, de mégis annak nevezett “béketárgyaláson”, ahol egy egyébként is félig halálra vérzett nemzetet kényszeritettek elfogadására olyan feltételeknek, amik ellen a háborúba ugyancsak kényszerből keveredett nemzet minden fiának minden ideg- szála sikoltóan tiltakozott. De elfogadta, mert körülcsonkitott országának határain olyan “jó szomszédok” állottak, akik minden moccanás esetén készen voltak, hogy a “békeszerzők” kegyes engedőimével még nagyobb darabot harapjanak le az agonizáló országból. De tidélte ezt is. Talpra állott. S némi reménység élt benne arra, hogy azok a győztes nagyhatalmak, amelyek a wilsoni 14 pont meghazudtolásával és megcsúfolásával, bénává tettek egy ezeréves nemzetet, de ugyanakkor felforgatták Európa, sőt az egész világ rendjét is, egyszer csak rádöbbennek végzetes tévedéseikre s a szörnyű igazságtalanságok jóvátételével, saját érdekükben is, olyan helyezetet teremtenek, amely elejét veheti újabb tragédiáknak. Nem ezt tették, hanem mindig kevés és mindig késő manipulációk következéseképen kirobbantottak egy olyan szörnyű újabb világégést, aminek pusztitáisa ezerszeresen felülmúlta az első kataklizmát. Az a kis ország pedig, amely annak az elsőnek sebeit is alig-alig heverte még ki, Magyarország, szerencsétlen földrajzi adottságainál fogva, ebbe a másodikba is “kényszerű csatlósként” (unwilling satellite) sodródott bele és megint csak a vesztes oldalon. Es most még rettenetesebb árat kellett fizetnie érte. Mert most meg olyan “békét” kapott, amely által már nemcsak a hires wilsoni T
