Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-04-01 / 4. szám
6 TESTVÉRISÉG azokat amennyiben lehetett tekintetbe is vettük épenugy, mint az egyes osztályoktól beérkezendöket fogjuk. Ez az esztendő tehát a közgyűlés jegyében folyik. Kilátásai és várható eredményei nagy részben a közgyűlés határozatainak függvényei lesznek. A határozatokat pedig előre nem ismerhetve egészen hiábavaló lenne programot előírni vagy akár jóslásokba is bocsátkozni. Én, tisztviselő-társaimmal harmóniában, csak abban bízom, hogy közgyűlésünk tagjai, semmi mást, csakis kizárólag Egyesületünk s alkotó tagságunk érdekeit és biztonságát tartva szem előtt fogják meghozni határozataikat s választják majd meg azokat a tisztviselőket és vezértestületi tagokat, akiknek képességei és eddigi teljesítményei kellő garanciáit nyújthatnak a további munka zavartalan menetére s biztosíthatják a fejlődés folyamatosságát. Végezetül pedig hálás köszönetemet fejezem ki azért a kooperációért, amit úgy tisztviselő-társaim, vezértestületi tagjaink, hivatalnoki és szervezői karunk részéről tapasztalni szerencsés lehettem. BORSHY KEREKES GYÖRGY ROUSSEAU — KÁLVINRÓL Jean Jacques Rousseau (1712-1778) francia filozófus egyike azoknak, akiket az emberiség nagy szellemei közé sorolnak s akinek hatása korában is, korunkban is érezhető. Most, a Kálvin jubileumi évben, nem érdektelen, ha megemlékezünk Rousseau-nak nagy reformátorunkról irt néhány mondatáról. Ez Rousseau- nak “A Társadalmi Szerződés” cimü, 1762-ben kiadott munkájában olvasható. Mikor ezt a müvét irta, akkor már világhírű férfiú volt és ötven éves, aki meggondolja, amit leir. E müve II. könyvének VII. fejezetében “A Törvényalkotóról” tárgyal. Itt többek között felemlíti, hogy az óvilág több görög városában szokás volt idegenekre bízni törvényeik alkotását. Itália modern köztársaságai gyakran utánozták ezt a szokást. Genf is igy tett a reformáció korában és jónak találta. Ennek megállapítása után a szöveg alatt levő jegyzetben igy nyilatkozik Kálvinról: ‘‘Azok, akik Kálvint csak mint theológust becsülik, rosszul ismerik lángelméjének terjedelmét. A mi bölcs rendeleteink szerkesztése, amelyben nagy része volt, szerzett számára olyan tekintélyt, mint az Institúciója. Hozhat magával az idő a vallásunkban (culte) akármilyen forradalmat, ám amig a haza és a szabadság szeretete közöttünk élni fog, ennek a nagy férfiúnak emlékét mindig áldani fogjuk.” Erdős Károly
