Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 9 a Lohengrin és Parsifal, a Faust II. része vagy Balzac Szerá- fitája? Ezekhez hasonlóan Szabó Dezső ebben a ciklusban messze maga mögött hagyta a politika sümpölygő dágványait és a “Himaláják jégcsucsain porzik a szekere”, hogy Ady szavait használjuk. Szive izzik, agya jégcsapos, az elhagyott Föld felkacag reá. Hűvös és forró, örökkévaló szépségek felé száguldva “útját szánva szórja be hideg gyémántporral a Nap.” De a közönség és a kritikusok nem találtak benne kellő adag napipolitikát, tehát máig sem vettek igazán tudomást a magyar Szépségek e plátói birodalmáról. Szabó Dezső akkor volt legnagyobb, mikor távolt volt Budapesttől. Mikor Ungvárt, Szepesváralján, Lőcse fellegvárában és Sümegen messze maga alatt látta hömpölyögni az emberi történés folyamait, hallgatta a világháború ágyúinak dörgését a távolban és érezte, tudta a forradalom Leviathánjának közeledését. Legnagyobb mestermüvét akkor alkotta, mikor 1920 nyarán megutálta a kezdődő ellenforradalom politikai zsivaját, elmenekült a kis So- mogyvámosra, betelepedett a kis falusi iskola nyáron üresen álló tantermébe, és ott a tanító asztalán, részben pedig kis békés présházakban irta meg folyékony Írással hihetetlen gyorsan, szinte hónapok alatt a kétkötetes remekművet. Ekkor az Élet fölé tudott kerekedni és — hogy egy sportkifejezést használjak — legjobb formájában volt. De mikor visszajött Budapestre és nap, mint nap benn ült a Philadelphia-kávéház ablakánál, köréje diákok és újságírók, fél- benmaradt politikusok és megrekedt művészek hordták a politikai pletykákat, látta az újságokat és lapokat, amelyek Írtak a Dréh- ügyről és az optánsperekről, de hallgattak róla és a földreformról, akkor epéje felforrott. A közeli napipolitika rezesbandája és rossz dzsesszmuzsikája elhallgattatta benne, az öt érzékeiben, a szivében muzsikáló csodálatos kozmikus zenekart. Ilyenkor akadozott szépirodalmi termése, regényei töredékesek, egyenetlenek lettek. Vagy kisebb elbeszélésekbe, politikai tanulmányokba, később szatírákba törte szét fájó lelkét. (Folytatjuk)
