Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
I DERŰS PERCEK i SsaAAAAAAAA/VAAAAAAAA/CTAAAAAAAA-AAA a a & n -SSS RÉSZEGEN LÁNYT KÉRNI NE MENJ! Amikor Nápolyban láttam a lazzarónit, aki egy leánder bokor árnyékában a füle mögül előhúzott görbe tűvel szedegette ki a csigákat házaikból és ette azokat nagy deliciával in puris naturálibus — ámulva jegyeztem meg ... de kutya gusztusa vagyon némelyik felebarátomnak. Amikor ugyanazon a napon este az osteriában mellém ült a facchino, rendelvén magának egy nagy tál olajba főtt veres kukacot — pontosan abból a fajtából, amelyiknek egyedei odahaza tavaszi kertásáskor szoktak a földből az ásó nyomán kitüremkedni . . . csak némi resignációval sóhajtottam fel az írás szavaival . . . bizonnyal — az ki béveheti — vegye bé . . . De amikor odahaza egy őszi estén véletlenül beleütköztem Székely tanár ur feleségébe — született Szappanyos Borbála asszonyba — látván annak leirhatatlan csúnyaságát — csak azt tudtam kinyögni — a rémülettől felakadt a nyelvem — amit az ember akkor szokott mondani, ha váratlanul, kellemetlen összeütközésbe kerül valakivel — óh, pardon — majd nyomban Keserű Nagy András jutott eszembe — akinek megmutatták a zsiráfot az állatkertben s aki annak láttára igy nyilatkozott: — beszélhetnek nekem — ilyen állat pedig nincsen — én is elhúztam jobb kezem fejit a két szemem előtt, mint aki rémképeket lát . . . teljes meggyőződéssel susogván . . . beszélhetnek nekem . . . ilyen csúnya fehérnép pedig nincsen . . . Nem rémkép volt szegény, hanem szomorú valóság. Két lánya volt az öreg Szappanyosnak — egyik volt Xénia, fiatal és csinos, a másik Borbála, öreg és borzalmas. Emberileg már arra számítani se lehetett, hogy annak valaki valaha is békösse a fejit . . . ámde történnek csodák és akinek az Isten akarja, az ablakon is beadja . . . * * * Székely tanár ur negyvenötéves agglegény volt, amikor elhatározta, hogy elveszi feleségül az egyik Szappanyos lányt — természetesen Xéniát a fiatalabbat és csinosabbat, amit annyira természetesnek tartott, hogy amikor egyik barátját suttogóba elküldte Szappanyosékhoz, nem jelölte meg a kiválasztott személyiséget — a Szappanyosék ezirányu kérdésére a suttogó válaszolni nem tudott . . . nos majd meglátjuk . . . ment a válasz, szívesen látják és várják a tanár urat . . . Jámbor filiszter volt a tanár ur, ijedős természetű, aki az ünnepélyes alkalomra bátorításul jól felöntött a garatra . . . Szappanyosék is borral kedveskedtek . . . másfél órai erős italozás után csak rákerült a sor az idejövetel céljára . . . már akkor a tanár ur csak makogni tudott . . . kérdezi pedig az öreg Szappanyos: — Hát melyik lányomat óhajtja feleségül Uramöcsém? A tanár ur a Xénia nevét akarta kimondani, de azt a fránya X betűt sehogyse sikerült kiszorítani torkából, gondolta egy kis borral segít magán, hebegte . . . bor . . . bor . . . bor . . . amire Szappanyos néni örvendezve kiáltott fel:
