Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
SZEPIRO DALOM o: GETSHEMÁNE KERTJE BORIS PASTERNAK VERSE * i Az utkanyar halványan ragyogott távoli csillagok fénye alatt s megkerülve az Olajfák hegyét a völgyben folydogált a Hedron patak. Félúton a berek megtört élesen s mögötte tárult a Fájdalmak útja, hol ezüstszürke olajfák álltak égremutató őrként az útra. Odébb valakinek a diszkertje volt. Ott hagyta el tanítványait. “Lelkem szomorú mindhalálig, mondta —• vigyázzatok s maradjatok itt.” Nem állott ellent, de lemondott csodás hatalmáról a világ felett, miként, ha azt kölcsönként kapta volna s halandóváí lett, mint mi, emberek. A mindenség dermettnek látszott s az éjnek titka; halált lehelt, elmidás és megsemmisülés árnya lebbent a néma kert felett. Elrévedezve a süket homályba, mint kinek mindegy kezdet vagy vég már vért izzadtan Atyjához könyörgött “Múljék el tőlem e keserű pohár.” * A Nobel dijjal kitüntetett orosz költő “Doctor Zhivago” cimü regényének kötetzáró költeménye az angol kiadásban. A forditó az eredeti orosz szöveg ismeretének hiányában nem tudja, hogy a költemény eredetileg kötött; vagy szabadvers formában iródott-e. Úgy érezte azonban, hogy a költemény hangulatának magyarban a rimes fordítás felel meg.
