Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

3

POVL B ÁN G = J E N SE N

Dánnak született, diplomata lett, az Egyesült Nemzeteknél (U.N.)' szolgált s életének derekán özvegyet és négy gyermeket hagyva árván önkezével vetett véget életének. Tettének oka: ismeretlen -— igy szoktak napirendre térni az ehez hasonló esetek fölött. Minket, magyarokat azonban őrizzen meg Isten attól, hogy hajlandóságunk támadjon elfelejteni valaha is ezt a talpig embert, aki tőlünk fajilag idegen létére olyan minden időkre példaként maradó gerincességgel állott a mi igaz ügyünk mellé. O volt ugyanis megbízva az Egyesült Nemzetek részéről az 1950 októberi események menekültjeinek kihallgatásával arról, hogy mik is voltak a szabadságharc okai, mi volt a lefolyása s kik felelősek azokért a szörnyűségekért, amiket a szerencsétlen magyar népnek mosz- kovita kínzóitól tiz hosszú esztendőn át szenvednie kellett s milyen arányú volt az az állati kegyetlenség, amivel Kruscsev “baráti” hordái a szabadságharcot vérbe fojtották? Megbízatásához hozzáfűzték azt is, hogy a tanuknak igazi neveit nem szabad nyilvánosságra hoznia s nem kell senkinek a névsort kiszolgáltatnia.

Feladatát becsületes hűséggel el is végezte. Olyan őszinte szeretettel és megértéssel foglalkozott a szemtanukkal, amit azok

— akiknek történelmetiró tetteik következtében sok féltenivalójuk lehetett az elnyomók hatalmában maradt szeretteik sorsa miatt

— valóban meg is érdemeltek. A tanúvallomásokból felmérhetetlen értékű adathalmazt bocsátott rendelkezésére megbízóinak. Es mégis! Közvetlen felebbvalója, az előzetes ígéret ellenére, a tanuk pontos névsorának átadását követelte tőle. Ó ezt kereken megtagadta. Nem szolgáltatta ki a neveket már csak azért sem, mert azoknak titokban tartását a tanuknak megígérte s nem, mert amit csak két ember is tud, az már nem titok és nem föképen azért, mert keresztyéni lelkiismerete nem bírta volna el esetleges bajba keverését azoknak a vasfüggöny mögött maradiaknak, akiknek ide menekült hozzátartozói a vallomásokat tették.

Hónapokon keresztül próbálták, előttünk ma is érthetetlen okokból, rábeszélni s mondhatjuk kényszeríteni a nevek átadására. O azonban rendületlenül megállóit annak megtagadása mellett s amikor már nem volt mi mást tennie: fölvitte a nevekkel kapcsolatos okmányait a pompázó U. AT. palota tetejére s ott azokat tanuk jelenlétében elégette.

Igen nagy árat kellett fizetnie ezért a gerinces tettéért. — Engedetlenség címén rövidesen megfosztották előkelő állásától s