Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

2

TESTVÉRISÉG

DR. KARDOS T. BÉLA:

SZABÓ DEZSŐ MÜVEINEK ÉRTÉKELÉSE

Szabó Dezső több mint tiz éve pihen a Kerepesi temetőben Kossuth, Arany, Jókai és a többi magyar halhatatlan szomszédságában. De Írásainak művészi rangját ma még azért nehéz megértetni, mert a magyar közönség müveinek csak egy töredékét, főleg csak politikai Írásait ismeri. Legjobb, legmüvészibb alkotásai ismeretlenek legtöbb Szabó Dezső-rajongó előtt is. Igaz, első nagysikerű politikai regényéből, az “Elsodort Falu”-ból, a két világháború közt legalább 200,000 példány kelt el öt kiadásban. Igen népszerű volt “Feltámadás Makucskán” cimü politikai szatírája is tömegkiadásban. Ezt 1956-ban, a pillanatnyilag megenyhült légkörben, 40,000 példányban Budapesten újra kiadták (más müve 1946 óta nem jelenhetett meg) és azonnal eltűnt a könyvpiacról. A “Segitség!” cimü politikai regényét, esetleg “Az egész látóhatár” cimü (1939-ben meghamisított!) politikai cikkgyűjteményét még ismerik egyeseek. De itt aztán többnyire megáll még azoknak a tudása is, akik pedig nagy biztonsággal azt vélik, hogy “ismerik Szabó Dezsőt”.

Pedig a teljes Szabó Dezső sokkal több, sokkal gazdagabb, sokrétűbb, mélyebb és kozmikusabb. Élete tele volt válságokkal, fordulatokkal, újrakezdésekkel, önellenmondásokkal és viharos kibékülésekkel. Nem ok nélkül adta önéletrajzának ezt a cimet: “Életeim, születéseim, halálaim, feltámadásaim” (többes számban!). Róla is el lehet mondani, hogy “mindent átélt és mindennek az ellenkezőjét is”. Születése és neveltetése szerint mélyen kálvinista volt. De belésodródott egy Szent István-napi körmenetbe vagy francia dómokat látogatott, középkori legendákat olvasgatott és mélyen katholikus volt. Aztán átcsapott ősmagyar, koppányi pogányságba, majd elmerült a görög Niké szobrába, amely mindig ott állott szobájában édesanyja képe alatt. Volt ur és forradalmár, követelő szocialista, filoszemita és antiszemita, gőgös Michelangelo- szerü Boór Bálint, művész-zseni és barázdát nyitogató Tiborc, éhező proletár és pazarló Írófejedelem. Néha belevetette magát a politikába és minden szava ökölcsapás volt egy méltatlan kultusz- miniszter vagy Berlin-Róma-tengelybe tévedt miniszterelnök arcába. Máskor messzire elfutott a politikai pamfletek világából egy so- mogyi kisfaluba és Dudaron akart letelepedni, gyümölcsfákat nyesegetni, szőllőt oltani. Élete egvüttrezgett, együtt szenvedett, együtt