Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

10

TESTVÉRISÉG

BŰNÖS EMBER, IDEGES EMBER

(Részlet Dr. Máday István “Individualpszichologia” c. könyvéből)

A nyugati és az északi nemzetek lelkészei inár néhány évtized óta foglalkoznak lélektannal, különösen valláspszichologiával. De ez nem elég. Minden bűnös ember, egyszersmind ideges ember is. Nekünk tehát az ideges ember leikébe kell belelátnunk akkor is, ha a bűnök ellen küzdünk. Az idegesség éppen az európai, a keresztyén ember baja. Amig idegesek, lelki betegek vagyunk, addig jók sem lehetünk . . .

Az önértékelés mértéke a döntő. Minden egyes embernek ez a legfőbb problémája. Ez alakítja jellemét, ez dönti el sorsát. Csak ha ezt kielégítően megoldotta, akkor mehet tovább, akkor keres és talál kapcsolatot embertársaival, akkor vállalja az életfeladatokat s válik a közösség tagjává. Adler felfedezése, amely csodálatosan egyezik a Bibliának és minden nagy költőnek az emberről alkotott fogalmával, az, hogy az embernek legjelentősebb vágya az, akarása: hogy neki magának értéke legyen. Akarja önmagát becsülni és másokkal is megbecsültetni. Valóban ez az érvényesülnivágyás és rugója: a fogyatékosságérzés mozgatja leginkább az embert. Bizonyos, hogy Káint és Ábelt, Ézsaut és Jákobot, Achillest és Odysseust, Ceasárt és Brutust, Hamletet és Leart, Angliai Erzsébetet és Stuart Máriát, Dózsa Györgyöt és Napóleont semmiféle lélektani irány sem fogja úgy megértetni velünk, mint az individualpszichologia . . .

Az idegorvosok már régen hangoztatják, hogy az idegesség tulajdonképen szociális betegség, de csak Adlernak és Künkéinek sikerült ezt a tételt bebizonyitaniok. Idegessé válik az, akinek az önértékelése olyan csekély, hogy nem tartja magát alkalmasnak az embertársaival való együttműködésre, sikertelenségtől, vereségtől fél, s mivel helyzetét elviselhetetlennek érzi, téves módszerekkel próbálja hiányait pótolni. Onössé válik és embertársai ellen akar érvényesülni; uralkodni akar rajtuk vagy gyengeségének fitogta- tásával akarja őket saját szolgálatába kényszeríteni . . .

Az individualpszichologia erkölcsi tartalma egyezik a keresztyén etika alapelveivel. Akit a pap bűnös embernek mond, az az orvos számára sokszor csupán neurotikus. Jézus tévedésnek minősítette a bűnt, amikor azt mondta: “Nem tudják mit cseleit-esznek.”