Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
, 2 TESTVÉRISÉG volna, mert az utolsó tiz napban könnyű járvány szerű hülési eseteink voltak, aminek a szabadban való fürdés nem használ. Így, ami a fürdésből elmaradt, mozival pótoltuk. A televíziós szobáink is igen népszerűek voltak. A test gondozása, az egészséges, Ízletes táplálkozás mellett nagy súlyt fektettünk az elme és a lélek gondozására. Minden nap volt legalább 4 óra tanulási idő. Tanulták mindenek előtt azt, ami minden bölcseségnek kezdete: Isten-félelmet, az Ur Krisztus szeretetét: tanulták vallásunkat, énekeinket, azután irást-olvasást, magyar földrajzot, történetet, verseket, magyar dalokat, táncokat s azután aminek ékes eredményeit a vizsgái kiállításon láthattuk: kézügyességet, rajzolást, festést, faragást, kéizmunkát. A tanitók, Varga Lajos aggmenházi felügyelő lelkésztársamon kivid, akinek tárgya a magyar nyelvű vallástanitás volt: Kovács Zoltán tanitó és neje és Galántay Jenő johnstowni (Pa.) lelkipásztor és neje voltak. Kovács Zoltán a debreceni kollégium neveltje, okleveles kántor- tanitó, az 56-os forradalom menekültje. Odaát már 10 éves gyakorlata volt, itt ez a második nyári iskolája. Intézetünk kötelékében ő és felesége 1957 november óta vannak mint oktatók és gyermekgondozók. Nyári iskolánkban idő tekintetében is ők adták a legtöbb munkát. Galántay Jenő lelkésztársam a johnstowni és windberi (Pa.) gyülekezetek érdemes lelkipásztora, vallást tanitott angolul azoknak, akik magyarul nem értették volna meg. A gyermekmunkához külön érzéke lévén, könnyű volt eredményt elérnie. Galántay J enőné tiszteletes asszony a legtetszetősebb tárgyat tanította hozzáértéssel és nagy kedvvel: a magyar táncot, amit nagy sikerrel mutattak be a gyermek csoportok. Gyermekeink négy heti munkájáról és annak a vizsgán bemutatott gyümölcseiről, mint a nyári iskola egyéb mozzanataival is tettük, filmet is készítettünk, amit majd alkalom adtán a gyülekezeteknek is bemutatunk. E helyen pedig köszönetét kell mondanom Otthonunk első számú gazdájának, legbővebb kezű támogatójának, az Amerikai Magyar Református Egyesületnek, hogy ennek az iskolának a megtartására alkalmat adott; a szülőknek, hogy ezzel az alkalommal éltek s gyermekeik vallásos és magyar neveléséért anyagi áldozatot is hajlandók voltak hozni; megköszönöm a gyermekeknek az igyekezetei, a jóra való törekvést, a tanulásra való hajlandóságot s a tanítóknak a lelkesedést, a sze- retetet és a hozzáértést, amivel munkájukat végezték.
