Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7. szám
SZÉPIRODALOM =l^l.=C=l;=<^=t=< — <■ =t =1 =<- O ~F= SZABÓ LÁSZLÓ: ÉDESANYÁM KENYERE Imádságos, szelíd lélek •volt Az én zsoltáros jó Anyám, Olyan mély hit parasztasszonyban Nem is volt a földön talán. Kenyerünket mikor sütötte, Oly áhítattal ragyogott, Hogy a szivünk dobogásától Csodákba fűlt minden torok. Én izgatott csodálatomban Elejtettem a kenyeret, Többi testvérem szörnyüködve Mind édesanyámra meredt. Megszólalt halk, árnyékos hangon, Vád lobbant szemsugáriban, Gyöngéd parancs varázsa hullt rám: “Vedd fel és csókold meg, fiam!” “Mert a kenyér legszentebb étel Kis falutól nagy városig, Az ember lelke Istenével A kenyérben találkozik.” Én pityeregve szót fogadtam, Azt hittem Isten fenyeget, Mert a szavak mélységes titka Meghaladta értelmemet. He értelmem hogy megvirágzott, Láttam, hogy Anyám Mennyet ér, Azóta szép lelkén keresztül Áldott minden darab kenyér. Hawaii 1959
