Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 5 zéland emez egyetemi városa aránylag kicsi, de épen annyi magyar él itt is, mint a legnagyobb központokban. Az állami hatóságok azért irányították őket ide, mert tudták, hogy Dr. Knight egyrészt magyarul is beszél, másrészt biztosan segit rajtok. A többi városokban alakult magyar klubok, sajnos, megszűntek. A dunedini virágzik. Vasárnap délutánonként gyűlnek össze az egyik presbite- riánus egyház társadalmi épületében. Az egyik teremben ping-pong mérkőzések folynak, a másikban sakkoznak, a harmadikban nők társalognak, a negyedikben zenekar gyakorol, amelyik már rádión is szerepelt. Havonta egy vasárnap este volt magyar nyelvű isten- tisztelet Dr. Knight szolgálatával. A kormány rajta van, hogy a bevándorlók angolul tanuljanak, ingyenes tanfolyamokról gondoskodik, de mert a tanitók általában csak angolul tudnak, a magyaroknak a tanulás elég nehezen megy. Az a néhány tanító, aki magyarul is tud, sokkalta jobb eredményt ér el. A nyelvi nehézség miatt a magyaroknál az ország életébe való beilleszkedés lassúbb ütemű volt, mint más olyan nemzetiségnél, amelyik nyelvileg közelebb áll az angolhoz. Most már, két év után, angolul többé kevésbbé mindannyian tudnak és otthon érzik magukat. Dr. Knight a múlt év folyamán az egyik skóciai egyetemre kapott meghívást s novemberben Ujzélandot elhagyta. De a magyarok nem maradtak árván. A dunedini theológia utolsó évfolyamán van egy holland diák, aki tökéletesen beszél magyarul. Budapesten született, ott járt iskolába s tizenhat éves korában került el. Jan van Royen-nek hivják. Dr. Knight erre a kiváló barátunkra bízta a magyarokat és nála jó kezekben lesznek. A múlt nyáron már, Aucklanden és Wellingtonban, két-két hetet töltött közöttük, számokra istentiszteletet tartott, meglátogatta őket otthonaikban s általában igyekezett mindenben segíteni őket. A magyarok megszerették. A “Körlevél” a Dr. Knight eltávozásával megszűnt ugyan, de annak szolgálatát pótolja a “Jöjjetek” címen Hollandiában kiadott egyházi uj ság. Aucklandon van egy presbiteriánus lelkipásztor, aki annyira szivén viseli a magyarok sorsát, hogy kéthavonta egyszer, tolmács segitségével, külön az ő számokra tart istentiszteletet. Mindig nagy gyülekezete van. Wellingtonban Dr. Szakáts Sándor, az egyik ottani presbiteriánus egyház presbitere az, aki lelkipásztora segitségével időnként magyar nyelvű istentiszteletről gondoskodik. — Egyedül Christ-
