Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-02-01 / 2. szám

TESTVÉRISÉG

7

tudok adni magamnak. Ma már késő, ma már csak dicsekedni tudok barátságával, a nekem küldött szerető sorokkal, a nekem dedikált szép versekkel, öregkorom szép vigasztalásaival.

De vájjon ki is tud többet mondani annál, akármilyen remek életrajzot Írjon is róla, mint amit ő elmondott verseiben. Ha kedves hallgatóim figyeltek igénytelen, meghatott szavaimra s azt kívánják, hogy igazi legyen az emlékezés ünnepe: vegyék elő költeményeit és szánjanak egy félórát olvasására. Talán a Harc a Nagyurral cimüt, vagy Páris az én Bakonyom-at, az emigránsok keserű dalát, az Illés Szekerén istenes verseit, a Májusi Zápor Után cimüt, a Négy-Ot Magyar Összehajol próféciáját, A Föltámadás szomorúságát, töredékes bevezetőjét a Szerelem Eposzához, Vitéz Mihály Ébresztését, Móricz Zsigmondnak küldött verses levelét, a Krónikás Éneket 1918-ban . . . De tán nem is illik, hogy folytassam — bármelyik versét, bármelyiket a Gog és Magóg kezdetűtől Emlékezés egy Njmréj szakára cimü remekéig — méltó Ady ünnepély.

Nagy Endrét, a méltatlanul elfelejtett magyar Írót látogatta meg egyszer Ady édesanyja. “Úgy elnézem magát, feleségét, gyermekeit, boldog családi életét — mért nem lehet Bandinak is ilyen élete?” mondotta Adv Lőrincné. Mire Nagy Endre azt felelte: “Édes néni, a maga fiának nem lehet felesége, gyereke, egészsége, jókedve, háza, jószága, hazája, népe boldogsága — a maga fia lángész.” Lángész volt és a legkiválóbb magyar.

FENYŐ MIKSA

Kerestem fönn, hol lelkem bandukolt, táblát és tollat, mennyet és pokolt, de hang rivallt: “Mindaz, mit itt kutatsz, te benned van!” — A Mester hangja volt.

Omár Khajjam: RUBÁYÁT Sziklay Andor forditása