Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-11-01 / 11. szám
14 TESTVÉRISÉG fűzik gyönyörű virágokból és repülők hozzák ide, Oaliu szigetre, egy-egy csoport cserkész fiú kíséretével. Akik aztán együtt az itteni cserkész fiukkal helyezik a 40,000 léit a 40,000 sirra, díszes katonai tisztelgés mellett. Talán mert mindig az ősi kultúra, művészet kedvelője voltam és vagyok s nem cserélném fel Ízlésemben a régi klasszikusokat: irodalomban, zenében, költészetben, festészetben, általában a művészetben, a modern művészettel, aminek legtöbbje a művészet eltorzítása és elmázolása a műben, talán ezért helyezem a temetőkben is a “régimódi” síremlékeket a modern bronz-táblák fölibe. Érzésem szerint mélyebb érzékeltetője a bánatnak, az egyéni gyásznak egy-egy régimódi sírkő, különösen, ha művész remekelte, mint a mai modern bronz-táblák. S noha valójában mindkettő a legmélyebb bánat jelképe, az én lelkemnek a régi temetők síremlékei, keresztfái a feltámadást szimbolizálják, mig a modern temetők bronz-táblái oz öröknyugodalmat: Élt! Meghalt! Ezekre gondoltam mig jártam a Punchbowl sirkertjében és olvasgattam a sírokon fekvő bronz-táblákat. Olvasgattam ... és könnyeztem . . . Élt 18, 19, 20, 21, 22 évet; a legidősebbek 25, 26, 27 évet. Meghaltak — a világ országainak többi hőseivel együtt — Semmiért. De ez ma már, sajnos, nem fontos. Csupán újabb szomorú statisztikája a történelemnek. Nem is e fájó statisztikát akarom feltüntetni. Hanem azt szeretném, azt kívánom, hogy ha vannak olvasóim között olyan Édesanyák, akiknek hősi halált halt fiuk a Hawaii National Cemetery-ben nyugosznak —- TUDASSÁK VELEM NEVÜKET ÉS DRAGA FIUK SÍRJÁNAK SZÁMÁT. Mert bár ráakadtam egypár magyar névre igv is, de hadd tudjam, ha ott járok a temetőben, hogy KI fiának a sírja mellett imádkozom. Hadd tudjam, hogy ki az édesanyja? — Hol él? Hol lakik? Mint ahogy ismerősként állok meg Ernest T. Pyle, hirneves haditudósító sírja mellett: D-109, aki szeretett bajtársai között nyugszik. Akikkel együtt harcolt, együtt szenvedett, együtt reménykedett a még máig sem elért békéért és akikkel együtt halt hősi halált is. Mert “He was a little guy who loved the Little Guy.” — Baj társ és Pajtás volt. Ilyen ismerősként szeretném felkeresni a Hawaii Punchbowl- ban nyugvó hős magyar fiuk sirhantjait is, a távolban élő édesanyák helyett. (Cimem: 255 Kuupua St., Kailua, Oahu, T. H.)
