Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-11-01 / 11. szám
TESTVÉRISÉG 13 S alázatra késztető csend honol a másik számottevő halott kráter ölén: a Punchbowlon; ámi valóban mint egy óriási puncsos tál pihen a Tantalus hegy lábainál. E hegy pedig azért kapta bűnös elődjének: Tantalus-nak nevét, mert bár épségben áll rendíthetetlen csúcsával, de szomszédja, az egykori tüzokádó Punchbowl, végleges kitörésével szárazzá égette az ő belsejét is. Nincs csörgedező patakja, sem bugyborékoló forrása. Sőt, csodálatosképen, felette még a bőséggel ömlő nagy esőzések idején is csak esik az eső. Ilyenkor aztán felfognak minden cseppet nagy tartályokba az ott lakók, hogy házi szükségleteiket kielégíthessék és a házukat keretező virágbokros kerteket életben tarthassák. Mig a Diamond Head a gazdagok birodalma, a Tantalus hegy a talentumokban elismertek: a művészek remek kolóniája. Mindössze száz család lakik kisebb-nagayobb távolságban e hegy oldalban. írók, zenészek, festők, ceramic-müvészek. Hivatalosak és a művészettel kedvtelésből foglalkozók. S hogy a telep ősi falujellegét megtartsák, a városi vízvezetéket nem engedték bevezetni otthonaikba. A száz családnak a kis házi tartályokon kívül van még két tízezer gallonos víztartálya amikbe az esővizet felfogják és a háziasszonyok gondossága folytán a nyolc-tiz év alatt, mióta ott laknak, egyszer sem voltak még vízhiányban. Pedig olyan buja virágerdőben állnak a kies lakok, hogy bámulatos szépségükkel lelasittatják a Punchbowlba igyekvőket. A Tantalus őseredeti szépsége s az egyéni Ízlésben épült müvészlakok impozáns háttérül szolgálnak a “National Cemetery”-nek: a Punchbowl-nak. Negyvenezer amerikai katona sírja sorakozik a Punchbowl-ban. Negyvenezer ifjú hős nyugszik a sírokban: a Japánok ellen vívott harcok áldozatai. Megrendítő érzés volt a szabályos sirsorok látása. Ötvenháromban, mikor látogatóban voltam itt, hófehér keresztek jelezték a sírokat s a kereszteken kis ovál ezüst lapok tudatták, hogy kik porladnak a sirok mélyén. Lehetetlen volt könnyezés nélkül végig-hosszig tekinteni a hófehér kereszterdőn. Egy végnélküli örök-kézfogásnak tűnt a negyvenezer fej fa keresztfája: a hősi halált halt ifjú katonák utolsó bajtársai kézfogása. Ötvenötben kicserélték a fehér fakereszteket modern bronz emlék-táblákra, mivel “nagy munka volt” a 40,000 kis fakeresztet minden évben újjá festeni. Ezt a munkát rendesen a “Memorial Day”-t megelőző hetekben végezték a katonák, hogy ünnepre hófehérek legyenek a kis fakeresztek. Mert az Emlékezés napján minden keresztet az itten szokásos “lei”-jel, virágfüzérrel, megkoszorúznak. A 40,000 léit a szomszéd öt sziget iskolás leánykái
