Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 5 ság elnöke és számtalan nemzet követe foglalt helyet, de ők inkább ültek velünk, a diákok között, hogyha tanácsra, felvilágosításra volt szükségünk azonnal megadhassák. A nap folyamán az 1,650 megjelent tanuló megnézte az Oldsmobile müvek központját, a főváros hivatalait, az egészség- ügyi laboratóriumát, az újság szindikátust, az állam kormányzatának ügyvezetéseit, gazdasági intézményeit. Az egymással való ismerkedésre is volt idő. Barátságosan ismerkedett az indonéz a magyarral, laosi diákok a németekkel, nigériai az afghanistanival. Nem volt határ, csali ember volt. Fiatal tetterös barátságos ifjúság, amely este a “square dance” bemutatója után együtt táncolta Amei’ika jellegzetes népi táncát. Jólesett látni azt a nagy türelmet, mellyel a kormányzói pár három órán keresztül ült vagy állt a fényképezés alatt, mig minden nemzettel külön felvételt csináltak, hogy majd azokat egy emlékalbumban megörökítsék. Kevés nemzet fiai kaptak tapsot, amikor felmentek a fényképező dobogóra, de amikor a mi képviseletünk a “HUNGARY” feliratú táblával az emelvény felé tartott, ahol a kormányzói pár mosolyogva várt, ösztönszerü, viharos tapsot kaptunk. Tudjuk, hogy ez nemcsak nekünk szólt. Szólt ez szabadság szerető nemzetünknek, a harmincezer hősi halottunknak és az emigrációban élő, hazájukat forrón szerető magyaroknak, egyszóval szólt a taps annak a magyarságnak, amely a huszadik század történelmének folyamát megváltoztatta és bizonyságot tett arról, hogy jövője van, reményét nem veszítette el, hogy él és szabadon, függetlenül akar élni. Es ma, az októberi Magyar Szabadságharc 500-ik napján újra felmerül a múlt kérdése: miért harcoltunk és álltunk ellent? A kölni Reinishe Mercur 1956 december 28. számában egy nagyon érdekes cikket közöl. Az újságíró egy magyar szabadságharcossal való beszélgetését Írja le. Kérdésére, hogy “vájjon titoisták-e, avagy nemzeti kommunisták, vagy pedig fasiszták-e a magyarok”, szabadságharcos testvérünk azt válaszolta: “mindezekből egyik sem! aki mi vagyunk annak még nincs neve, mi az vagyunk, ami a kommunizmus után jön: a kommunizmus Thézise szülte antithézis — az elsülyedő rendszernek történelmi szükséggel legkérhetetlenebb ellensége.” Tehát a kommunizmus egy fajtája? — kérdezte tovább az újságíró. “Nem, hanem az antikommunizmus egy fajtája. Akkor is, ha azokat a szólamokat használjuk, amelyekben minket neveltek és ha olyan követelményeket állitunk fel, amelyeknek a nyugati
