Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
18 TESTVÉRISÉG tanácskozásokon. A gyűlésen résztvevő egyetlen önálló magyar egyháztest, a Független Amerikai Magyar Református Egyház képviseletében Béky Zoltán főesperes, Szőke István egyházkerületi főjegyző és Csordás Gábor esperes jelentek meg. Az Egyházak Országos Tanácsa semmi más, csupán “tanács”, testvéri közösség. Nem szól bele a hozzá tartozó egyháztestek belső ügyeibe. Kötelező határozatokat nem hoz. De ez az a “nagybizottság”, amelyben az amerikai protestántizmus képviselői együtt megvallják Krisztusban vetett hitüket, Benne valósággá váló egységüket és közösen megbeszélik a minden amerikai keresztyént egyformán érdeklő problémákat. A Független Amerikai Magyar Református Egyházat három másik egyháztesttel együtt egyhangú lelkesedéssel fogadta tagjai sorába az Egyházak Országos Tanácsának St. Louis-i gyűlése. Ez a tény ennek az egyházi közösségnek a teljes jogú elismerését jelenti. A Krisztus szolgálatában és az Isten Országa épitésében egyenrangú felei lettek a nagy amerikai egyháztesteknek. A MENEKÜLTEKÉRT Alig jelent meg a kormány ama határozata, mely szerint azonnali hatállyal megszűnik a magyar menekültek behozatala, az Amerikai Magyar Szövetség megtette a törvényhozás mindkét házának megnyerését célzó lépéseket. A 85-ik kongresszus első időszakában megszavazott Public Law 316 egyes szakaszainak olyan értelmezését kéri a Szövetség, hogy az honfitársainkra nézve kedvező kimenetelő legyen. Richard M. Nixon alelnök a republikánus kormánypárt, John Kennedy szenátor pedig a demokraták részéről a legmesszebbmenő támogatást helyezte máris kilátásba. A képviselőházban úgy ellenzéki, mint kormány- párti honatyák egész sora tett határozott ígéretet arra, hogy a 85-316 számú törvény keretén túl is minden lehetőt el fognak követni, hogy a menekültek sürgős jogorvoslásban részesüljenek. ROKONOK BEBOCSÁTÁSA Számos alkalommal sürgette már illetékes amerikai kormányhivatalokban az AMSz központi titkársága, hogy ne csupán a közvetlen családtagokat, hanem közelebbi vérrokonokat is segítsék át az Egyesült Államokba a különböző európai menekülttáborokból. E törekvésnek bizonyos esetekben volt is sikere. Az 1958-ik esztendő beköszöntésével lezárult az úgynevezett “Parolee” program, melynek alapján különleges elnöki engedéllyel jöhettek közköltségen Amerikába az óhazai kommunista uralom földönfutói. A vendégjog alapjáni bevándorlás helyett — minek segítségével 38,000 honfitársunk talált 14 hónap leforgása alatt amerikai földön menedéket — ismét a régi rendszer lépett életbe. Eszerint közvetlen családtagokat csekély létszámban, specialistákat viszont korlátlanul ezentúl is ki lehet hozatni, viszont minden más bevándorlás csak a szokásos lassú eljárás árán remélhető.
