Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-01-01 / 1. szám

DERŰS PERCEK

A CSUTKA PIPA

Irta: Szabó László*

Sajtókereszturi tél van Windberen,

Nekem ez a falu hát nem Idegen.

Közel hozza ez a távolt . . . Emlékezem, hogy az apám A hideg tél fehér haván Sinkózásért elnadrágolt.

Én a havat úgy szerettem,

Ha esett,

Piros pipám bodros füstöt Eresztett,

De meglátta édesanyám,

Nyakon csípett, megrakott;

Szárát a torkomba verte, Kétkrajcáros kis pipámról Letörte a kupakot.

Most, hogy csendben itt pipálok Windberen,

Gyermekkori emlékemet Nevetem;

Minden pipám kupakatlan, Füstöl, mint a kozmás katlan, Csutka pipa, szára nád, Füstölhetsz már pipa-mackó,

Ha dohánnyal telt a zacskó, Nem ver érte meg anyád.

Hopp! igaz a Csutka pipa,

Szinte könnyekre fakaszt, ’Mérikából hozta régen,

Atyámfia nékem azt . . . Kimentünk a legelőre, Megbámulta okos, dőre:

Mily nagyszerű csuda, lám! Addig-meddig kóstolgattuk,

Mig magunkat rajta kaptuk, Hogy elfogyott a dohány.

Két barátom: Gyula, Jóska,

Azt mondja, hogy van lósóska,

Száraz mán a levele,

Úgy hasonlít a dohányhoz,

Mint az öszvér a szamárhoz, Tömd a csutkát meg vele.

És a csutka, mint a katlan, Égett, füstölt szakadatlan,

Mig szemünk.

Azon vette magát észre, Könnyezünk.

Ez még nem volt oly keserves, De nyelvünkbe lett szerelmes, Füst-hevével oda tört, Szenvedélyes csókjaival Leette róluk a bőrt.

Hej! Azóta sokat élvén,

Mint valami cigány kémény,

Itt füstöl a csutka pipa Windberen;

Csendben álmodozva, szíva, Emlékemet egyre szítja S dalra serkent hirtelen, Termeli a bagót, kormot, Csufolódik, serceg, szortyog, Mint gazdája, mikor hortyog, Ha pihen . . .

Csutka pipa csupa szikra, Oldalbordám meg-megszidja,

S vissza füstöl, ki sem ég, Kitart a gazdája mellett,

Mig utolsót nem lehellett,

Mint “második feleség”.

Mindhiába szitok, átok,

Benne nagy jövendőt látok, Szívják nemcsak a cigányok Windberen;

Azt látom, amerre járok, Rákaptak a jenki lyányok,

Kik bagóznak szüntelen . . . Szemembe kanyarul füstje,

Hogy csutkám a tűz ne süsse, Hát bagónak kiverem.

* A jelenleg Hawaii-ban sütkérező költőnek küldjük ezt emlékeztetőül a régebbi windberi telekre.