Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-03-01 / 3. szám
TESTVÉRISÉG 23 Két birodalom ez, egy közös határral, Vonalán a bástyák rakva katonákkal, Lélek a király e kettős-piros földön, Ki vigyáz, hogy népe egymásra ne törjön. Tartománya e szív a Jónak, a Rossznak, Egymással ők ketten össze sohse szoknak, Két vezér egymásra szünet nélkül dörmög, Amottan az Angyal, emitten az ördög. Egyike szabad hős, másika meg zsarnok, Abban fény muzsikál, ebben sötét harsog, Amannak a népe ragyog, mint a csillag, Emezé beválnék vastag bakacsinnak. Amazt a virágok erdeje befutja, Emebben szabadon burjánzik a dudva, Kíméletlen a harc közöttük halálig, Fel is vannak bőven fegyverkezve állig. Angyal katonái szép tiszta fehérek, Ördögé kedvelik inkább a sötétet, Várfalakon zászlót Szerencse lobogtat, Gyász-asszony siralma temeti a holtat. Szenvedély — követtel egymásnak üzenget, De az meghamisít vakon minden tervet, Lappangó tüzeit vad Haragnak szítja, Ez tajtékot túró hadát talpra szidja. Gyűlölet, Rágalom, Pletyka dobot vernek, Hírharang ásózza, piszkálja a vermet, Kancsal csapatait tömöríti mérge, Betör Fehérország békés mezejére. Egét Sötétország nyilai borítják, De főikéi elébe Becsület, a bírák Türelem Epére ítéletet szabdal, Arcúi üti nyíltan Ördögöt az Angyal. Hattyú csapatával Szeretet és Béke, Szívesség és Jóság áll Harag elébe, Kik visszavetik a habzó fölkelőket, Megvakítva, láncom, Gúny hordozza őket.
