Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-03-01 / 3. szám
10 TESTVÉRISÉG SZABÓ LŐRINC: A TISZABECS1 TISZTELETES A béke Te voltál, nagybátyám, derék, derűs, magyar pap! A rettenetes év vitt el, ez, a 44:45 (Elibe tettél vagy hetvenötöt!) Egész Szatmárból integetsz felém: “Isten hozott, szerelmetes öcsém!” — mint régen: szinte minden faluban te fogadsz, te, csókkal és boldogan. Ma is látom vastag bajuszodat, fejeden lengő, nagy szalmakalap, úgy állsz a templom s a méhes között, körötted a falu, Tiszabecs, tücsök, harangszó . . . Bátyám, jókedvű Mihály, általad élt, lélekzett a határ, s ha rád gondolok, az egész biblia mosolyogni kezd, mosolyognak a mezők, ég-föld, a csizmás magyarok s fent a nagytiszteletü angyalok. AZ ANYÁK Csak egy voltak kivétel, az Anyák. Szentek és ápolónők: a csodát, a jelenést láttam bennük. A nagy odaadást, az aggodalmakat, a virrasztást, a könnyet, s mind, amit a nő szenved, ha otthon dolgozik, a gondviselést. Hogy testileg mi a férj, feleség s a család viszonya, nem sejtettem-kutattam. Valami, éreztem, előre elrendeli, ki hol álljon, mi legyen, öröme, bánata mennyi, milyen gyermeke, és ezen változtatni nem lehet. A férfi maga küzdi ki szerepét, a nők az eleve-elrendelés: ők a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétien szeretet . . . Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet!
