Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 13 elő kellett szednem. Ugyanakkor szó volt arról, hogy Braziliából is kapunk néhány gyermeket. Előre izzadtam. Mi lesz, ha azok meg csak portugálul tudnak? Igen megkönnyebbülten, amikor később értesültem, hogy a braziliaiak (akik különben még nem jöttek meg) magyarul jól beszélnek. Persze, a gyerekekkel mindig történik kisebb-nagyobb baleset s azután meg folyton igazságot kell tenni közöttük. Megszokja az ember — gyermekek. De nagyon tudják érezni azt is, ha az ember igazán szereti őket. A nehezebb dolog az, amikor betegek, amikor járvány van, mint legutóbb is. Volt nap, amikor tizenketten feküdtek egyszerre s harminc gyermekünk közül a járványt csak egy nem kapta meg . . . Ot hétig kórház voltunk . . . Ez is hozzá tartozik Ligonierhoz . . . Meg a gyülekezetek. Magyar Amerikát járni külön élmény. Különösen annak, akit fajtájának minden dolga érdekel. Számomra külön kiváltság, amikor egy-egy uj gyülekezettel ösmerkedem meg. Nincs olyan gyülekezet és nincsen olyan lelkipásztor, amelyikben és akiben ne volna valami speciális érték s akiktől ne lehetne tanulni és én tanulni mindig szerettem. Jól eső érzés látni, hogy gyülekezeteink felnőttek. Egyházi épületeik, templomlátogatásuk, áldozat- készségük igen sok esetben az amerikai átlag fölött vannak. Különösen szép közös vonásuk annak az evangéliumi elvnek a felismerése, hogy az Ur Krisztus törvényét csak egymás terhe hordozásával tölthetjük be. Itt is meg akarom köszönni azt a támogatást, amiben lelkipásztoraink és egyházközségeink a múlt év folyamán ligonieri szeretetintézményünket részesítették. A ligonieri év legszebb része mégis a karácsony. Elhiszem, hogy az Ur születése ünnepének táján kitör belőlünk a jóság és erőt vesz rajtunk az áldozatkészség, de a jóindulatnak az a megnyilvánulása, aminek a tárgya ilyenkor Ligonier, nem pillanatnyi hangulaton alapul, s még felekezeti korlátokhoz sincs kötve. Az ilyenkor befutó sok-sok száz levelet lehetetlen könnyes meghatódás nélkül olvasni. A hozzájuk csatolt, jószivvel küldött adományok összege általában kicsiny, de sok kicsi sokra megy. Egyszer csokorba szedem ezeket a karácsonyi leveleket. Nem árt, ha megösmerjük egymás szivét. Én már megösmertem az amerikai magyar reformátusságét, az amerikai magyarságét. Áldott sziv. Ez tette könnyűvé az én első ligonieri évemet s ezért van fedele és kenyere öregeinknek, gyermekeinknek immár harminchat éve. Áldott szív. Áldja meg az Isten! DARÓCZY SÁNDOR
