Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-12-01 / 12. szám
2 TESTVÉRISÉG 1958 “IFJÚSÁGI ESZTENDŐ” Régi szokás az Amerikai Magyar Református Egyesületnél, hogy az életünkben Isten jóvoltából megújuló esztendőket, mindig valami különösebb elnevezéssel igyekezett az erre hivatott egyesületititkár emlékezetessé tenni. Az esztendők különösebb elnevezései valamikor — testvérsegitésünk — külső, vagy belső működésével, olykor magyarságunk hagyományaival, vagy nemzeti jelentőségű alkalmaival, de legtöbbször a jövő építését szolgálni akaró célkitűzésekkel voltak kapcsolatosak. Egyesületünk régi titkára, jelenlegi érdemes elnökünk eme hivatali tevékenységét, mint uj titkár, én is jónak láttam tovább folytatni. Így lett az, hogy az ö hivatali működése alatt különös elnevezésekkel emlékezetessé tett és sikerekben gazdag esztendők után, titkári működésem első teljes esztendejét, az 1958. évet, “IFJÚSÁGI ESZTENDŐNEK” neveztem el. Tettem ezt nem a hivatali szokás puszta megismétléséért, hanem azzal a határozott célkitűzéssel, hogy e két varázsszó jeligéje alatt, ezt az évet különösebb nyomatékossággal mint valaha, a jövendőt biztositó AMERIKAI MAGYAR IFJÚSÁG szolgálatára és ifjúságunk szolgálatba állítására fogjuk szentelni. Tettem továbbá azzal a reménységgel, hogy az ifjúsággal közös jövendőnkért végzett szolgálatunkat Isten gazdag gyümölcsözéssel fogja megáldani és emlékezetessé tenni! Kérdezhetnék sokan, hogy miért választottam éppen most, és éppen ezt az elnevezést, hogy “Ifjúsági Esztendő”? Válaszom e kérdésre ez: azért, mert soha nem láttam jobban beigazolódni, mint jelenlegi uj munkakörömben, Egyesületünk külső és belső életének komoly tanulmányozása közben azt az igazságot, hogy AT, IFJUSAGE A JÖVŐ. Hogy az ifjúság élet, vidámság, öröm; a tavasz derűje és ■nem az elmúlás borongása. Hogy a gyermek és ifjúkor a JÖVENDŐ ZALOGA, nemcsak az egyén, a család, az Egyház, a nemzet, hanem a mi testvéri közösségünk életében is. A munkakörömben és egyesületünk eddig végiglátogatott szervezési területein talált hatalmas ifjúság látása és a körükben végezhető szolgálat lehetőségei győztek meg arról, hogy eljött az idő az ifjúságért való komoly szolgálatra, értük és velük a közös jövendő kiépítésére.
