Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8. szám
14 TESTVÉRISÉG képei. Mert bár számokban magas életkora van, de szellemében, tehát festményeiben is, a lélek örökifjuságáról, termékeny erejéről tesz bizonyságot. Nekünk, magyaroknak is van egy remek Alkony Csodánk, Andorka Sándor festőművész személyében. Ez év januárjában töltötte be nyolcvankettedik évét. De csak éveinek a száma “agg”, művészi alkotásaiban bámulatosan aktiv. Remekszép festményei egy a más után kelnek halhatatlanságra szindus palettájáról. Nincs New Yorknak olyan főiskolája, könyvtára, ahonnan az “Andorka” festmények hiányoznának. A főiskolák műtermeinek inspiráló diszképei között első helyen láthatók az Andorka festményei. Mikor a nyolcvan éves Walter Demroscht felkérték, hogy a hetvenegy éves John Alden Carpenternek adja át a Zene- akadémia kitüntetését, ezekkel a szavakkal adta át: “Megkülönböztetett, kiváló az ön zenei karrierje, különösen, ha ilyen fiatalon éri azt el valaki.” Mikor pedig a hetvennégy éves Booth Tarkingtonnak ugyancsak ő nyújtotta át a kitüntető medált, mint a Zeneakadémia elnöke, ezt mondotta: “Még sok műalkotást várunk a fiatal Tarkingtontól.” És mikor nyolcvan- négy éves korában felkérték ezt a zenei kiválóságot, Walter Damroscht, hogy Írja meg az önéletrajzát, ezzel a remek mondással tért ki a kérés elől: “Isten az egyetlen, akinek tetszésszerinti joga van az életrajzomhoz.” Csak a valóban nagyok érezhetnek igy. Tudják, hogy alkotásaikban nemcsak művészetük zsenialitása, de életüknek minden mozzanata is halhatatlanná lett. Hadd köszöntsem fel a Walter Damrosch szavaival Andorka Sándort. Még sok műalkotást várunk a fiatal Andorkától! Isteni alkony-Csodák! Istennek örökszép megnyilvánulásai tündökölnek a választottak életének alkonyában. Ha valahol győz az imádság, valahol felcsillan a több szeretet, valakinek lelke megfényesedik s lepereg róla misztikus gyümölcsként a jótett gyöngyszeme: mindnyájunk élete dicsőségesebbé válik. ★ ★ ★ A Biblia olyan, mint a visszhang: fal kell hozzá, ami visszaverje s csak akkor születik meg. Kérdések kellenek, hogy feleletért az íráshoz forduljunk; szomjúságok, hogy ott keressünk csillapodást; fájdalmak, hogy ott vigasztalást leljünk. Ne bámulni és birálni menjünk a Biblia királyi palotájába, hanem menjünk, hogy megtaláljuk a királyt és nyerjünk kegyelmet tőle. (Ravasz László gondolataiból)
