Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1957-07-01 / 7. szám

20

TESTVÉRISÉG

SZABÓ LÁSZLÓ

POCAHONTAS

INDIÁN REGE NYOLC ÉNEKBEN

ÖTÖDIK ÉNEK — (Folytatás)

Sátorozza dúsan illatos fenyővel,

Ellátja vihart is kiálló tetővel,

Színes szalagokkal gazdagon áttörve,

Itt-ott a szalagon csokrokat is kötve.

Ajtófélfáit meg csúcsívre hajlítja,

Hárshéjakon forgó sarkaira nyitja,

Sas és pávatollas koszorút tűz rája,

Tudn’illik a felső lomb-szemöldökfára.

Belsejét ellátja úri kényelemmel,

Medve, bölény bőrrel, bársonnyal, selyemmel, Melynek pamlagára hód szőrmét is varrat, Puha hátvéd gyanánt hermelint akasztat.

Gálya oldalára ind hősöket festet,

Hátterűi színpompás naplementi estet,

Mely színeit vízből messzi partra szórja,

Nagy hullámokat hány tangerszín folyója.

Fölötte az égnek kék felleges mása,

Rajta a csillagok arany ragyogása,

Felhők háta mögül kandikál a hold is,

Arcán ott sötétlik az asszonyi folt is.

Az Pocahontásnak ma is nagyon tetszik,

Abban gyermek éve víg meséje fekszik,

Ki az ott a holdban? — kérdezte meg anyját, Melynek ígyen vette kacagó tartalmát:

“Az ott, fiam, egy hős gonosz öreganyja,

Ki fiát ingerli, szidja és faggatja,

Mérgiben kit a hős belevág a holdba,

Ott van alakjának odaragadt foltja.”