Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 15 HOGY MŰKÖDIK A SEGÉLYAKCIÓ? A Segélyakció igazgatósága junius 15-én Pittsburghban, Pennsylvaniában tartott ülésén Király Imre pénztárnok és Eszenyi László ellenőr előterjesztették ideiglenes jelentésüket. A jelentés szerint a Segélyakció eddigi működése alatt összesen $381,152.50 értékű adományt kapott, amiből $256,394.63 közvetlenül a központhoz juttatott pénzadomány volt és $113,152.50 volt annak a ruhának az értéke, amit a Ruhaosztály összegyűjtött, $12,006.28 a Ruhaosztályhoz juttatott pénzadomány volt. A kiadás teljes összege május 31-én $210,812.08 volt, amiből 118,153.68-t közvetlen segélyezzésre, $92,658.40-t ruhában való segélyezésre és $28,335.57-t pedig adminisztrációra költött a Segélyakció. Az adminisztrációra költött összeg az összes bevételnek mindössze 7%-át teszi ki, ami más jóléti szervek hasonló kiadásaihoz viszonyítva rendkívül alacsony. -— A Segélyakció rövidesen közzéteszi félévi részletes elszámolását, de a fenti számokból is örömmel vehetjük tudomásul, hogy a Segélyakció vezetősége jól gazdálkodik a rábízott pénzzel. RONYECZ ISTVÁN Kovács István régi érdemes testvérünktől kaptuk az alábbi megható Írást: “Búcsúzunk Ronyecz Istvántól mi, a 235. (Yatesboro-i) felszámolt osztály tagjai. Isten kegyelméből megértük 1957. junius 16-át, apák napját. Apák, nagyapák örömben köszöntötték egymást. Szóval öröm nap volt minden házban. Vasárnap, munkaszünet. A mi kis osztályunk pedig temetésre készült. A mi drága Ronyecz bácsink átevezett az élet tengerén a békesség örök honába. Porsátorát kisértük oda, ahol nincsen fájdalom, nincsen szegénység; ahol a hadvezér leteszi a kardot, mert ott nincsen háború; a koldus az ő botját, mert nincsen nélkülözés; a király a koronát, mert ott Jézus az örökké élő Király. Hogy ki volt Ronyecz István nekünk, ennek a kis osztálynak, azt csak most érezzük át igazán. Az a Ronyecz bácsi, aki mindenkit szeretett és akit itt is mindenki, kicsik és nagyok szerettek; akinek mindenkihez volt egy-egy szelíd szava, nincsen többé. Mint önkéntes munkása közösségünknek 50 éven át egyenként segített összehordani azokat az apró téglákat, amikből felépült az a nagy épület, amit úgy hívnak hogy: Amerikai Magyar Református Egyesület. Az ő szorgalmas munkája hozta életre a Yatesboro-i osztályt 30 évvel ezelőtt. A saját családfája, úgy hiszem, 30 tagot adott az Egyesületnek. Ronyecz István nem volt hivatásos szervező, de pótolhatatlan, önzetlen, önkéntes munkása volt az Egyesületnek. Igaz ember volt s mint ilyennek emlékezete áldott marad közöttünk!” Ezekhez a megható búcsúszavakhoz azt kell hozzátennünk, hogy Ronyecz bácsi elhunyta komoly vesztesége egész közösségünknek. Temetésén sajnos, nem lehettünk jelen központi képviseletünnkel, mivel az elhunytét jelentő távirat olyan időben érkezett, amikor tisztikarunk tagjai egy szervezői gyűlés miatt távol voltak Washingtonból. Hadd fejezzük hát itt ki azt az őszinte részvétet, amit a nagy kitérj edettségü gyászoló családdal szemben érzünk.
