Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-07-01 / 7. szám
TESTVÉRISÉG 11 AZ ÁLDOZAT Magyar Szabadság, Mivé tett a zsarnoki vadság! Isten lemészárolt szerelmese, Hős véred még meleg, Világhíred már hidegen lebeg, Mint legendás közönybe fűlt mese. Rablógyilkosod el se menekül, Fölötted kérkedik Elvér ezésedig, Világ szégyenére, büntetlenül. Bitang, eszeveszett, Ki emberségéből kivetkezett, Arcúi csapdosva egy szabad világot, Milyet a föld sohase látott, Hogy megfojtsa végső lehelleted. Baromi zsarnok, Emelt fővel fenyegetve harsog, S a gyáva Érdek-isten Keze reszket a zárt kilincsen; Le nem mossa Többé soha Leikéről a vérfoltokat, Mit szemébe vágott az Áldozat. Oh, magyar Géniusz! Te megismételt, felfeszített Krisztus, A nagyvilági lármát Elnyelte a hályogszemü csend, Az útonálló istentelen jármát Ki töri le rólad? Jajgató lelked hasztalan eseng, Meg nem hallja szódat Az olaj után mohón rohanó had. Roncsolt tetemedből Véred helyett —• óh, jaj! — Bugyogna csak olaj,
