Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-06-01 / 6. szám
16 TESTVÉRISÉG AHOL MÉG NEM JÁRT RIPORTER EGY VALLÁSOS FESTŐ MŰTERMÉBEN Budapest. — A 19. század közepén Angliában összeállt néhány fiatal festő, akiknek a művészi ideálja az érzések őszintesége s az elmélyített lelkitartalom volt s ennek jegyében idealisztikus művészi egyesülésbe tömörültek: praeraffaelitáknak nevezték őket, mert a Raffaelt megelőző úgynevezett quattrocento kor müveiben látták megvalósítva törekvéseiket azon idők szellemének megfelelőleg. Ruskin volt ezen művészi felfogás legerőteljesebb képviselője Aquinói Tamás elveinek modern apostola, aki a szép forrását Istenben látja s ezért szerinte csak az a művész alkothat szépet, aki Istennek tetsző életet él. A művészi munka magánviseli keletkezése körülményeinek bélyegét, a fertőben élő művész leikéből nem hajthat ki az igaz szépség fehér lilioma. Magyarországon ez a mélyen vallásos gyökerű művészeti irány az úgynevezett gödöllői iskolában kapott képviselőket: Körösfői Kriesch Aladár, Nagy Sándor és Remsey Jenőben. Az alapitó Kriesch már 28 éve ott van álmainak ideális szép honában, az elaggot Nagy Sándor már régen nem tudja tartani palettáját, az ősz, csillogószemü Remsey Jenővel beszélhetünk már csak művészetéről. Számunkra azért érdekes Remsey, mert Körösfői-Kriesch erősen gótikuskatolikus elkötelezésü művészetével szemben az ő művészi ihletének forrása a Biblia, az ó-testamentum komor prófétái ihletésektől feszült levegője s az evangélium derűje, mélységes áhitata. Megegyezik azonban velük szigorú erkölcsi felfogásában, az időbe-térbe rekesztett élet fölé emelkedő szépség misztikus, áhitatos tiszteletében s azonkívül a magyarság művészi álmainak kifejezést kereső törekvéseiben. Szegényen él Remsey kis kert közepén álló gödöllői házában, de töretlen a kedve, hite s boldogan beszél az egyetlen szépségről: Istenről, akinek a gondolatai is alkotások. S minden művészi szépség csak az ő müveinek árnyéka. Remsey művészetében közelebb van a protestantizmushoz, mert a Szentirás ihletének forrása s igy müveiben is az evangélium lelke erősen él — nem úgy, mint a társainak felekezeti szempontból erősebben korlátozott hieratikus müveiben. Nagy emberi szegénység közepette hinni az örök Szépségben, Jóságban s testi, anyagi nehézségek mellett vállalni az egyedülmaradást, a félretételt — nemes emberi magatartás. Nem az a vallásos festő, aki vallási tárgyú képet fest, legnagyobb elkötelezést jelent, egész lényével az Istenben gyökerezni, hinni, az életet formálni s engedni, hogy ez az égi erőforrás elvégezze a maga munkáját az emberben. A művészet: élet. Hitetlen ember is másolhat vallásos képet, de ereje nincs, nem él a kép — mert hazug. Remsey hitében, művészi álmaiban benne fénylik az égi sugár, amely átjárja müveit s élteti. Hisszük, hogy testi agyagmécsese kilobbantával nem huny ki magyar földön a vallásos festészet lángja — s uj, müvészlelkek ittasodnak meg az Egyetlen Szépség mámorától. F. L.
