Fraternity-Testvériség, 1957 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 9 kemencéiben, az a kilenc millió pedig vagy éhenhal vagy beadja a derekát a gyomorbajos medvének: ugyan kinek fáj az? Csak nekünk magyaroknak. Nekünk azonban nagyon. Olyan nagyon, hogy ebből a bajból alighanem fertőző betegség lesz a világ számára. De Isten talán megőriz ettől is, mert Ő nem okoskodik, hanem Ítél. Elevenek és holtak fölött. Az okoskodók fölött is. KOSSUTH UTCA PARISBAN Érdekes hírként érkezett Párisból, hogy a városi tanás a magyar szabadságharc iránti rokonszenvének nyilvánításaként az eddigi “Chateau- don” utat a szabadsághősök tiszteletére “Kossuth, Nemzeti Hősök Utjá”- nak nevezte el. Az elnevezés ténye rendkívül nagy feltűnést keltett, amit fokoz az a körülmény is, hogy azon utón van a francia kommunisták főhadiszállása, akik jelenleg Párisban is általános utálat tárgyai moszkvai elvtársaiknak magyarországi tömegmészárlásai miatt. SVÁJCIAK MAGYAR BARÁTSÁGA Svájcból a napokban hazatért egyik barátunk beszéli, hogy a hidegvérű közönyöseknek ismer svájciak minden más európai nemzetet túlszárnyaló módon adnak kifejezést a magyar szabadságharccal szemben érzett csodálatuknak és áldozatkészségüknek. Ennek egyik legmeghatóbb jele az, hogy az iskolás gyermekek egész decemberben lemondtak lunch- aikról s annak árát az “Ungarische Hilfe”-re adják. Férfiak és nők hasonló feliratú magyar nemzeti szinü jelvényeket viselnek s ugyancsak ilyen jelvények láthatók minden űzet kirakatában, a közlekedési jármüveken és magán autókon. De ami legfeltűnőbb az az, hogy a városok közterein egyetemi hallgatók a szavazó polgárok aláírásait gyűjtik Svájc eddigi hagyományos és féltékenyen őrzött semlegességének feladása érdekében. Az okos svájciak úgy látszik érzik, hogy a vörös szörnyeteg szomszédságában egyetlen kis nemzet sem engedheti meg magának a kényelmes semlegesség fényűzését. Erre vall az is, hogy elsők voltak azok között, akik saját népességükhöz viszonyítva aránytalanul nagy számban fogadták be s látták el lakással és munkával a szerencsétlen magyar menekülteket. OSZTRÁK JÓINDULAT Úgy a világlapok tudósításai, mint a menekültek egyhangú véleménye szerint az osztrák lakosság és hatóságok a legmesszebmenő előzékenységgel fogadták a határukon naponta ezrével átözönlő magyarokat. Ezen tulmenőleg pedig készséggel adták meg azt a segítséget, ami saját szegénységüktől telt. Ez a nemes magatartás ösztönözte az Amerikai Magyar Szövetség legutóbbi igazgatósági gyűlését arra, hogy Amerika magyarságának nevében küldöttsége által, a washingtoni osztrák követség utján köszönő iratot juttasson át az osztrák kormányhoz. A szomszéd osztrák népnek ez a változott magatartása bizonyára segíti elfelejteni azt a keserves tatárjárási időszakot, amikor a IV. Béla királlyal menkülő magyarságnak nemhogy menedéket adtak volna, de kifosztották őket. Változnak az idők . . .
