Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-12-01 / 12. szám
14 TESTVÉRISÉG ami speciálisan magyar, akkor valóban nem képviseljük méltóképen azt a nemzetet, mely Amerikában utódát tisztelheti akkor, midőn a nyugati világ és szabadság védelmezőjeként emlegetik, mert mi a szabadságért csak mai letelepedési helyünkön is, ott a Kárpátok-koszoruzta Óhazánkban egy ezredéve harcoltunk és harcolunk nem is csak a magyar szabadságért és épen ebben az évben is arra kényszeritjük a világot, hogy két nagy magyar emlékének is áldozzon: Hunyadi János és Bocskay István emlékének és elértük azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok volt budapesti egyik követe a Cleveland-i Magyar Napon magyar nyelven ezt mondotta: “A Gondviselés úgy intézte, hogy alkalmam legyen köz- vetleül megismerni a magyar népet múltjával, jelenével, reményeivel. Szivemből szólok, amikor ezt mondom: Tisztelgek ezen a szabad földön Magyarország népe előtt, a keresztyénség védőbástyája előtt, a hősök hazája előtt!” Folytathatnám indokaim felsorakoztatását, most pedig arra a gyakorlati kérdésre óhajtok válaszolni, hogy mi is hát a járható útja magyar nyelvünk megtartásának gyermekeink aja- kán? A magyarság széles rétegeinek öntudatositása és meggyőzése arról az igazságról, hogy a magyar nyelv megtartása nemcsak erkölcsi, keresztyéni kötelességünk, de saját egyéni érdekünk' is, elveszejtése azt jelenti, hogy utódainkat óriási lehetőségektől fosztjuk meg s őket valóban a “Hunky”-k lenézett kasztjába taszitjuk, pedig a Brahminok között a helye! Ezt a munkát — miként már eddig is tették — az Egyházak és magyar intézményeink hivatottak teljesíteni, de az egyénnek is ki kell vennie részét belőle. (Folytatjuk)
