Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 9 9 e AZ ELNÖK ÜZENI •• A VILÁGOSSÁG ELJÖTT — A SÖTÉTSÉG TÖBBET KI NEM OLTHATJA! 1956 szomorú karácsonyán ragyogjon fel szivünkben a karácsonyi csillag. Mert igen sötét van. Valaki “dark chamber of horrors”-nak, borzalmak sötét szobájának, nevezte azt az állapotot amiben ma a világ, különösen a magyar, van. A Biblia igy Írja: “Mindenütt nyomor és sötétség és szorongatás, ő pedig a siri sötétben elhagyatva.” Sötét volt az első karácsonykor is. A sötét éjszakában ragyogott fel a karácsonyi fény, szólt az angyal: “Ne féljetek! hirdetek néktek nagy örömöt: született néktek Megtartó, ki az Ur Jézus!” János evangélista látta a sötétséget és Jézus születését ő igy írja le: “Kezdetben volt az Ige . . . benne élet volt és az élet volt az emberek világossága ... A VILÁGOSSÁG ELJÖTT ... A SÖTÉTBEN FÉNYLIK ÉS A SÖTÉT TÖBBET KI NEM OLTHATJA . . .” “Hirdetek néktek nagy örömöt: született néktek Megtartó!” Eljött a Világ Világossága, Jézus! Itt világit a sötétben és a sötétség többet ki nem olthatja, meg nem ölheti! János látta a keresztrefeszitést. Úgy látszott: kialudt a Világosság. De látta a sötétség feletti győzelmet, a feltámadást is. Érezte, látta, hogy a Világosság itt van, a sötétben ragyog, a sötétség ki nem olthatta! Az üldözések rémuralma idején irta evangéliumát és az áthatolhatatlan sötétség idején irta a vigasztaló, erősítő, biztató evangéliumot: a világosság itt ragyog, a sötétség és a sötét többet ki nem olthatja! A sötétség gonosz emberei, a történelem folyamán, mindent megtettek, hogy kioltsák ezt a világosságot. Nem sikerült. Most a “mi régi ellenségünk háborog velünk, erővel, fegyverrel és sok csalárdsággal . . .” Meg akarja ölni, ki akarja oltani a világosságot a magyar földön és az egész világon. Rettenetes kegyetlenséggel pusztít, rabol, gyilkol. De hiába. A “Világosság eljött ... a sötétség többet ki nem olthatja.” 1956 karácsonyán, szomorú, sötét karácsonyon, ragyogjon fel szivünkben a karácsonyi csillag. Bizzunk, reméljünk! Eljön az idő, mikor boldogan énekeljük: “Dicsőség magasságban az Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat!” 1956 karácsonyán adjon Isten reménységet, jobb jövő iránti bizalmat, hitet, egymás iránti szeretetet!
