Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1956-10-01 / 10. szám
6 TESTVÉRISÉG drágagyöngyeivel gazdagították lelkünket. Reméljük, hogy abban a gyönyörű, inspiráló környezetben nem feledkeznek meg rólunk és elküldik hozzánk a szép, a jó, a Lélek üzeneteit. Szives üdvözletét és szeretetteljes köszöntést küldenek, amint ők írják, “a boldogok szigetéről”. Mi is meleg szeretettel gondolunk rájuk. Címük: Rev. L. Szabó, 255 Kuupua St., Lanikai, Oahu, Hawaii. “MAMA MEGHALT — MINDEN MÁS AZÓTA” Özv. Damkóné haláleseti járulékát küldöttük el, részvétlevél kíséretében. Bedford, Ohio-ban lakó lánya, Mrs. Neibecker, irta: a következő megható levelet: “Tisztelt Újlaki Ur! Köszönöm a szép levelet, amit küldött. Megtartom mindig, mig élek, a mamának a Bibliájába. Mama mindig említette magát többször. Mama nagyon beteg volt. Csak annak örülök, hogy velem volt utoljáig és gondozhattam őtet. Most hogy mama meghalt, minden más azóta. Nagyon hijánzik. Mostan árva vagyok, nincsenek szüleim. Az én anyám, apám voltak az első pár, akik az Első Református Templomba esküdtek. Hálát adok a jó Istennek, hogy van két gyermekem és a fiú nagyon szépen beszél magyarul. A mama tanította ötét . . . Maradok tisztelettel: özv. Damkóné leánya Mariska.” Felemelő érzés olyan gyermeket látni, aki öreg szülőjét mindvégig gondozta, ápolta. Mily nagy érték az édesanyai, a gyermeki szeretet. “Mióta meghalt — minden más.” Vannak értékek, melyeket pénzen nem lehet megvenni. Amit nem pótol semmi. Ez a szeretet, hit. Őrizzük meg Egyházunkban, Otthonunkban, Egyesületünkben. És őrizzük meg magyarságunk értékeit, nyelvünket. “Szépen beszél a fiú magyarul — a mama tanította . . .” Ha elmegy az első nemzedék, elmennek a nagyszülők, megmarad-é életünkben a magyar nyelv? “A nálad letett drága kincset őrizd meg . . .” Dr. Újlaki Ferenc elnök
