Fraternity-Testvériség, 1956 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1956-09-01 / 9. szám

Miklós: Igazán!

Tolmács: Hm, az megölt egy katonát.

Miklós: Tudom . . . Nem ő . . .

Tolmács: Mit beszélsz? . . . Örülj, hogy nem öltük le a falut . . . a vármegyét . . . Hm, emberért ember jár . . . Értetted?

Miklós: Értettem.

Tolmács: Hm, akarod-e még az öreg pópát? . . .

Miklós: Akarom . . .

Tolmács: Fizetsz? . . .

Miklós: Fizetek.

Tolmács: Az életeddel!? . . .

Miklós: Azzal.

Tolmács: Jól van. Itt maradsz . . .

Valahol sortüz dördült a késő délutáni ködben s Miklós belezuhant hangtalanul egy jeltelen gödörbe.

— Azon az éjtszakán Kesziben halva született egy gyermek.

Tóth Miklóst a Szobrászok Világszövetsége nem vette a Névtelen Mártírhoz módéiként. A Pen-klub sem róla Íratta meg a modern kor hősének regényét. Az Emberi Jogokat védő Liga, a Nemzetközi Jogászegyesület, az Életvédő hölgyek szervezete semmit sem tud róla. A Nemzetek Szövetségében sem hozták említésbe a nevét. Nincs benne az Atlanti Chartában s az Egyházszövetségek sem mondottak ájtatosságot a nevéért. — Nemzeti Szerveink sem emlékeztek meg imában róla mártirom- sága tizedik évfordulója alkalmával.

Otthon természetesen nem jegyezték fel a nevét.

Csak a Szárazvölgy reformátussága, magyar népe őrzi, vir- rasztva, némán emlékezetét.

Milliók allegóriája ő: egy a Névtelen Mártírok közül . . .

y -»■